Felix Rosenqvist élvezi az Arrow McLaren SP bizalmát. Ha a konkrét számszerű eredményeken nem is, a formáján ez nagyon is meglátszik.
Megnyugtató volt, amikor tavaly augusztusban Nashville-ben Zak Brown megerősítette, hogy az Arrow McLaren SP-Chevrolet 2022-ben is megtartja versenyzőit. Biztosak voltunk benne, hogy Pato O’Ward nem megy sehová, különösen amíg a McLaren elhúzza előtte a Forma-1-es mézesmadzagot. Emellett pedig tudtuk, hogy Felix Rosenqvist 2020 végén aláírt szerződése több évre szól. De mégis, ez egy kemény és gyorsan változó üzlet, így a holtszezonban olyan tényezőket kell figyelembe venni, mint a kiszállási záradékok, a teljesítményzáradékok, a szerződési feltételek megszegése és az „úgyhogy perelj be” hozzáállás. Hiszen 2019 szeptemberében Sam Schmidt biztosított arról, hogy James Hinchcliffe 2020-ra is marad a hamarosan átnevezett Arrow McLaren SP csapatnál, mégis nyolc héten belül a kanadai távozott.
’21 késő nyarára tehát természetes volt, hogy Rosenqvist jövője miatt aggódunk. Már a kétharmadánál járt, amit most úgy jellemez, mint „pályafutása legrosszabb szezonja”, mivel nehezen tudott alkalmazkodni az Arrow McLaren SP által választott, nagyon elülső leszorítóerő-hangsúlyos, pontszerű beállítási filozófiához. A tempója szórványosan jó volt, de az eredményei borzalmasak voltak, részben az eltalált sebesség, részben a balszerencse miatt. Az egyetlen alkalommal, amikor úgy tűnt, hogy potenciális győztes pozícióban van, az első detroiti futamon, a gázpedál beragadt, és egy csúnya kisiklás miatt ki kellett hagynia a második Motown-futamot és Road Americát is.
Alakul a tempó
A tavalyi 21. hely a ponttáblázaton katasztrofálisnak tűnik, már csak azért is, mert Pato O’Ward 2020-ban negyedik lett, tavaly pedig még egyet rápakolva erre harmadikként zárta az évet. Ezzel együtt viszont a szezon utolsó harmadában mégis határozott előrelépés történt Rosenqvist teljesítményében.
Craig Hampson, a csapat pályamérnöki igazgatója azt a feladatot kapta, hogy segítsen Rosenqvistnek és versenymérnökének, Blair Perschbachernek ellensúlyozni azt az instabil hátsó beállítást, amelyekhez O’Ward olyan jól beilleszkedett. Ahogy a #7-es AMSP-Chevrolet kezelhetősége rendeződött, Felix egyre magabiztosabb lett, megelőzte O’Wardot Nashville-ben, és Portlandben és Long Beachen is felzárkózott hozzá. Más szóval, kezdett ismét úgy kinézni, mint az a srác, akinek az önéletrajza azt mutatja, hogy bármilyen típusú autóba képes beülni és győzelmekért harcolni.
Pedig a Ganassinál ígéretesen kezdett
A Chip Ganassi Racingnél ezek a képességek 2019-ben az IndyCar Év Újonca címet és a bajnokság ötödik helyét, 2020-ban pedig az első győzelmét hozták neki. De az a Road Americában aratott diadal a szezon általános menetével ellentétes volt, mivel a svéd – sok más versenyzőtársához hasonlóan – elérte a teljesítménye csúcsát. Az új aeroscreen hatása az autók kezelhetőségére és érzetére mélyreható volt, és mivel a Covid-szabályok miatt a tesztnapok szinte teljesen eltűntek, nem sok idő volt arra, hogy az érintettek megérthessék az új biztonsági felszerelés természetét és kihatásait.
„Az első szezonom egyre jobb és jobb lett, úgy éreztem, 2019 végére már elég stabilan éllovas voltam” – mondta Rosenqvist a Motorsport.com-nak. „Aztán az első teszt során az aeroscreennel azt hittem, hogy jó kört mentem. De még csak a mezőny első felében sem voltam! És azt hiszem, ez egy folyamatos probléma volt számomra: olyan kört mentem, amit ugyan én nem éreztem rossznak, de az idő nem volt jó. Aztán változtattunk a beállításokon, a kör ugyanolyan volt, mint az előző, de gyors voltál. Mintha a plusz súly ott fenn még nyomottabbá tette volna az egész vezetési élményt.”
„És sokkal inkább úgy kell vezetni, mint egy prototípus vagy GT autót: nem lehet csak úgy beküldeni a kanyarba, és azonnal ráterhelni a gumikra. Ez egy sokkal simább vezetési stílusnak kedvez, ami nagyon a kanyar kijáratára koncentrál. Olyan, mintha néhány nagy palack vizet tennél a bevásárlókocsid elejére az élelmiszerboltban: ha túl gyorsan próbálsz kanyarodni, egyszerűen csak egyenesen akar tolni!”
Megértő csapat
Ha ezt kombináljuk azzal a nagyon különleges vezetési technikával, amely ahhoz szükséges, hogy a legtöbbet hozza ki az Arrow McLaren SP 2021-es beállításaiból, akkor Rosenqvistnek volt mit tanulnia. Szerencsére Taylor Kiel elnök megértő főnök.
„Nincs rengeteg előszezoni tesztünk, így gyakorlatilag Felix a szezon első negyedében tanult. Meg kellett értenie az autót, megérteni a motort, kitalálni, hogyan kommunikáljon a versenymérnökével és a munkafolyamatokkal. Felfedező üzemmódban volt. Ugrunk gyorsan 12 hónapot, már ismeri a csapatot, mindent tud, amit az autó fejlesztése érdekében tettünk a holtszezonban, tudja, mire számíthat. Így most Felix megérkezik a pályára, és csak vezetnie kell az autót. A tempója emelkedett, az önbizalma növekszik, és már csak az áttörő eredményre van szüksége.”
Érdekes fordulat az, hogy a csapat az elmúlt évekkel ellentétben 2022-ben egy jóval visszafogottabb beállítást keresett a #7-es AMSP-autónak.
„Kevésbé arról volt szó, hogy foglalkozzunk azzal, ami Felixnek nem tetszett Pato beállításában, sokkal inkább arról, hogy könnyebben vezethetővé tegyük az autónkat, és növeljük a működési tartományát” – magyarázza Kiel. „Ha könnyebben vezethetővé tennénk az autókat, az mindkét versenyzőnknek segítene.”
„Tehát megnéztük a hiányosságainkat minden pályatípuson a tavalyi versenytársainkhoz képest, és a legnagyobb hiányosságunk az volt, hogy képesek voltunk fenntartani a gumik élettartamát a versenynapon. Néhányszor sikerült, de 17-szer kell ezt megtennünk. A kvalifikációs tempónk, az egyenes tempónk a versenyen, és a sebességünk a rajtoknál és az újraindításoknál nagyon jó volt. Ki kellett találnunk, hogyan tudjuk megtartani ezeket az erősségeinket, miközben egy egész etap alatt javítunk a sebességünkön.”
További fejlődés 2022-re
A 2022-es szezonnyitón, St. Petersburgben az egész Arrow McLaren SP nem volt az igazi. A Texas Motor Speedwayen Rosenqvist viszont bezsebelte karrierje első ovál pole-ját. Neki és O’Wardnak akkor kényelmesen összejöhetett volna minimum egy harmadik-negyedik hely, a hibák viszont megpecsételték mindkettejük sorsát.
„Texasban túlzottan kopott a gumi. Ez nagyon furcsa volt, ugyanis elég lassan mentünk” – elmélkedik Rosenqvist. „Van néhány elméletünk, hogy valójában pontosan ez lehetett az ok! Egy kicsit zavaros. Aztán volt egy rossz boxkiállásunk a második etap során, mert sokáig csúsztam a boxban, mert sok volt a törmelék a gumikon. Ezért teljes felelősséget vállalok. De még akkor is közvetlenül [Jimmie] Johnson mögött futottunk, és ő a hatodik helyen végzett. Aztán meghibásodott a féltengelyünk.”
Long Beachen Rosenqvist a negyedik helyre kvalifikálta magát, de a #7-es autó túl korán elhasználta a gumikat az első etapban, így visszaesett a sorban. Végül a 11. helyen ért célba. Ha ez úgy hangzik, mintha az AMSP autók tavalyi fő hibáját idézné, Felix tisztázza.
„Mindkét autó esetében eltértünk a ‘hegyes’ beállításoktól, így idén sokkal jobb volt a vezethetőség. A kvalifikáció nagyon jó volt, de a versenyen egy kicsit elhibáztuk az egyensúlyt. Elkezdtük elhasználni az első kerekeket. Próbáltam követni az élcsoportot, de aztán a tapadás egyszerűen egy szabadesést produkált. Szinte már a szövetig juottunk. Azt hiszem, ez összefügg azzal, hogy megoldottuk a problémákat a hátsó részen. De aztán az első rész nem volt elég erős, így túl sok volt az alulkormányzottság, ami felgyorsította a gumik kopását a pirosakon.”
Rosenqvist optimista
A svéd jelenleg ugyan csak a 16. helyen áll a pontversenyben, de ugyanolyan pozitív, mint texasi első rajthelye után. Tudja ugyanis, hogy olyan autóba ül, amiben megbízhat, amire támaszkodhat, és amiben ezért a legjobbját tudja produkálni.
„Pontosan erről van szó. Jó lépéseket tettünk a kezelhetőség terén, és a Chevrolet is jó lépést tett. Idén már két utcai pályán is voltunk, és mindkettőt a Chevrolet autói nyerték. Ez határozottan nagy előrelépés volt mindenhol. Még mindig van néhány dolog, amit meg kell értenünk. De igen, a vezetési élmény idén sokkal simább lett, és kevésbé a késhegyre menő. Az országúti pályák lesznek a legnagyobb dolog számunkra. Ha Barber és konkrétan az Indy utcai pálya jó lesz, akkor úgy gondolom, hogy az egész szezonra erős fegyverünk lesz. Jó látni, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét, mert a télen nagyon keményen dolgoztunk a vezethetőségi problémákon.”
A csapat kollektív elmozdulásával a jóindulatúbb kezelhetőség felé, Rosenqvist és O’Ward még mindig nem közeledtek egymáshoz a személyes preferenciák tekintetében.
„Hajlamosak vagyunk ugyanúgy kezdeni a hétvégét, aztán különböző irányokba indulunk el. Ezt követően általában annak a beállításai felé megyünk a versenyre, aki gyorsabb az időmérőn” – mondja. „De néha ez sem működik, így megtanultuk, hogy Pato és én némi eltérést tapasztalunk a rugók és a lengéscsillapítók tekintetében. Nagyon különböző a vezetési stílusunk. Néha ez neki kedvez, néha nekem, de most, hogy már ismerjük ezeket a különbségeket, időt spórolunk a versenyhétvégéken. Ez pedig fontos.”
Kisebb csapat, kevesebb adat – de baj ez?
Különösen azért, mert az Arrow McLaren SP jelenleg csak két autót indít, szemben a Penske három, a Ganassi négy és az Andretti Autosport/Meyer Shank Racing gyakorlatilag hat autójával. Ez a helyzet 2023-ra változhat majd.
„Szerintem az, hogy két autóval vagyunk, néha pont hogy előny számunkra” – töpreng Rosenqvist, akinek az újonc szezonjában egy csapattársa volt Scott Dixon személyében, 2020-ban viszont már kettő, amikor Ganassi szerződtette Felix honfitársát, Marcus Ericssont. „Az Arrow McLaren SP-nél rengeteg jó emberünk van, akik csak két autóra vannak elosztva. Így ez egy kellően koncentrált programnak tűnik. De néha határozottan hiányzik, hogy legyen egy másik autónk is. Így ugyanis egy harmadik pilótáról is be tudnád gyűjteni a visszajelzéseit.”
Pontosan ez az, amire Rosenqvistnek lehetőség lesz a jövő hónapban. Az Indy GP-n és az Indy 500-on ugyanis Juan Pablo Montoya is csatlakozik a csapathoz. Rosenqvist számára JPM mondjuk a tapasztalat mellett, amivel rendelkezik, egy másik aspektussal tett rá mély benyomást.
„Juan visszajelzései nagyszerűek, de ami lenyűgözött, az a szókimondása volt az autóval kapcsolatban. Én inkább az a versenyző vagyok, aki ha valami gondom van az autóval, inkább megyek még egy kört, hogy lássam, meg tudom-e javítani a vezetésemmel vagy valami mással. De Juan sokkal agresszívebben támadja az autóval kapcsolatos problémákat. Nyilvánvalóan hasznos, hogy van egy harmadik autó, de ez egy nagyon versenyképes autó, ha Juan ül benne. És ő nagyon könyörtelenül próbálja megtalálni a teljesítményt.”
Eltérő stílusok, eltérő irányok
„Ami a vezetési stílust illeti a Speedwayen, Pato az, aki a legszabadabban szereti az autót. Aztán ott vagyok én, és ott van Juan, aki a legbiztonságosabb kezelhetőségre törekszik. Az Indyben kapott plusz edzésnapok nagyon hasznosak. Ennek során ugyanis két erős csapattárssal dolgozhatsz, akiknek kissé eltérő a vezetési stílusuk. Tavaly május végére, ha Pato mondott valamit, tudtam, hogyan fordítsam le mérnöki szempontból, és hogyan alkalmazzam azt az autóm állapotára. Ugyanez volt a helyzet azzal is, amit Juan mondott. Nagyon jó volt – és szórakoztató is.”
Rosenqvist ugyanígy érez az AMSP csapatával kapcsolatban is. Miután két szezont töltött a Chip Ganassi Racingnél, hozzászokott a legmagasabb színvonalhoz, mégis úgy érzi, jelenlegi semmi sem hiányzik neki.
„Amikor a csapathoz kerültem, komoly benyomást tett rám minden. Úgy érzem, semmilyen ziccert nem hagyunk ki. Minden követ, amit csak el meg lehet mozgatni meg is mozgatunk. A munka mennyisége, amit végzünk, és a részletekre való odafigyelés szintje miatt úgy érzem, most is jó eredményeket érdemelünk. A srácok, akik az autókon dolgoznak, mindenképpen megérdemlik. Nyilvánvalóan nem tudok részleteket mondani a Ganassi és az Arrow McLaren SP közötti különbségekről, de azt mondhatom, hogy nagyon le vagyok nyűgözve.”
Egyre erősebb a McLaren is
Természetesen az AMSP előrelépése az IndyCar élmezőnye sokak számára vonzó célponttá teszik az istállót. Ilyenek az IndyCar jelenlegi versenyzői, de azok is, akik a befuccsolt F1-es tervek után mennének Amerikába. Ettől Rosenqvist még nem érez extra nyomást.
„Még a legjobb szezonjaimban sem volt semmi, amit természetesnek vehettem volna. Minden versenyen, szinte minden körben azért küzdöttem, hogy bizonyítsak. Szóval tisztában vagyok vele, hogy egy olyan szezon, mint a tavalyi, egyszerűen nem elég. Ezeknek a srácoknak a támogatása egy nehéz időszakban még elszántabbá és elkötelezettebbé tesz, hogy jó eredményeket érjek el nekik. És igen, tudom, hogy vannak olyan versenyzők, akik szeretnének ott lenni, ahol én most vagyok. De ez a nyomás mindig ott van, és szerintem jót is tehet, ha az ember a megfelelő módon használja ki.”
A súly, ami lekerült Rosenqvist válláról Texasban, ahol megszerezte a pole-t, egészen érezhető volt, és a Long Beach-i kvalifikáción mutatott meggyőző tempója tovább növelte az önbizalmát. Következik a Barber Motorsport Park, ahol tavaly borzalmasan alakult a versenye. Többek között koccant a bokszutcában az edzésen, majd megpördült az időmérőn. O’Ward viszont megszerezte a pole-t és negyedik lett. Idén Rosenqvist akár úgy is indulhatna Birminghambe, hogy csapattársával egy szinten van. Nos, majdnem…
„Őszintén szólva úgy gondolom, hogy ez Pato legjobb pályája. Igazán lenyűgöző Barberben. De úgy gondolom, hogy nagyon jó autónk van, és képesnek kell lennem arra, hogy ott legyek. Most úgy érzem, hogy ha beülök az autóba, jól teljesíthetek.”
A hullám meglovaglása
Úgy tűnik tehát, hogy a kilenc hónappal ezelőtt Nashville-ben elkezdődött megújulás folytatódni fog. De mit választ Rosenqvist? Egy stabil, dobogókkal megtűzdelt szezont, vagy egy hektikusabbat, benne viszont akár egy-két győzelemmel is?
„Hmmm… Nos, úgy gondolom, hogy bizonyítottam, hogy képes vagyok kiemelkedő teljesítményre, szóval nem hiszem, hogy bárki is megkérdőjelezné a sebességet. A stabilitásról van szó, arról, hogy minden héten az élmezőny közelében legyek, bármilyen pályán is versenyezzek. Az ember szeretne azok közé a srácok közé tartozni, akiktől mindig azt várják, hogy ott legyenek az első hat vagy az első hét között. Erre van szükségünk a bajnoksághoz. Természetesen egy futam megnyerése a világot jelentené, nagyszerű lenne, de az nem igazán segít a pontszerzésben, ha a következő hétvégén a 15. helyen állsz! Szóval az élmezőnyhöz közeli, első három helyezés az, amire törekednünk kell. És ha rendszeresen ott vagy elöl, a győzelmek is jöhetnek.„