Tom Blomqvist, a nyertes csapat utolsó embere felfedte, mi jelentette különbséget a Petit Le Mans kaotikus fináléjában köztük és a bajnoki rivális között.
A két Ganassi ütközése körül-belül 1 órával a verseny vége előtt történt. A Wayne Taylor Racing addig magabiztos vezetése hirtelen semmivé lett a sárga zászló alatt, a kiállási lehetőség pedig a stratégiai különbségeket is kiegyenlítette.
Vagyis legalábbis úgy tűnt. Blomqvist ugyanis addig üzemanyagot spórolva sokkal kevesebb idő alatt tudott a tankolni a kiállás során. Így a Meyer Shank Racing autója át tudta ugrani a versenyben addig vezető vetélytársakat.
Innen a lekörözöttek sűrűjén keresztül Blomqvist el tudott szökni, míg az üldözésben Filipe Albuquerque egy GT autóval ütközve boxba kényszerült.
„Soha nem kényszerültem még olyan mélyre ásni magamban, mint most. Nagyon motivált voltam aziránt, hogy nyerjünk ezen a hétvégén.” – meséli Blomqvist.
„Nem tudom eléggé megköszönni a csapatnak a kemény munkát, amit egész évben végeztek. A bajnoki esély nem jött könnyen, a srácok és csajok nem adták fel, mi pedig a végén lehoztuk az eredményt.
Az autó nagyon jó volt, hamar ki tudtam autózni az előnyt. Kicsit bátrabb voltam a forgalomban, erre volt szükség. Tudtuk, hogy Filipe gyors lesz, nekem is ezt kellett tennem. Bár a szezon során nem minden alakult kedvezően, ennek végeredményben így kellett lennie.
Nem éreztem magam így autóban sok-sok ideje. Volt valami, amit el kellett érnünk, én pedig teljesen irányítani tudtam a gépet. Most meg tudtam tenni azt a bizonyos utolsó lépést is.”
Nem elég azonban az összhang, volt egy másik szempont, ami végül a különbséget jelentette a Petit Le Mans – és a bajnokság – első és második helye között.
„Egy elég merész számot kellett elérnünk az üzemanyaggal. Tudtuk, hogy ez az egyetlen esélyünk. A sárga épp jókor jött, és kevesebbet kellett visszatölteni. Át tudtuk ugrani, aztán nyomtuk neki, semmi nem maradt benne.”