péntek, április 19, 2024

Kulisszák mögötti verseny az IndyCar-ban – A lengéscsillapító I. rész

Dátum:

Megosztás:

Azt eddig is tudtuk, hogy a pályán az egyik legkeményebb versenyszéria az IndyCar, de most kiderül, a színfalak mögött is.

- Reklám -

Sokan egyen-sorozatnak tekintenek a szériára, pedig mi sem állhatna messzebb ettől, hisz rengeteg fejlesztési lehetősége van a csapatoknak.

- Reklám -

A szezon kezdetére készülve a The Race konzultált a sorozat bennfenteseivel, és interjút készített az IndyCar verseny- és versenymérnöki alelnökével, Bill Pappasszal, hogy feltárja a sorozatban zajló, nagyon is valós fejlesztési csata titkait.

Mely elemek a legfontosabbak?

Elsősorban a lengéscsillapítók, mivel azok fejlesztése terén eléggé szabad kezet kapnak a csapatok.

- Reklám -

Szélcsatornában is tesztelnek, és az autót egy rázópadra helyezik, hogy szimulálják az aerodinamikai terhelést, valamint a pálya bukkanóit és emelkedésváltozásait.

A végső cél az, hogy az autó minél stabilabb maradjon kigyorsításkor, fékezéskor és a kanyarokban, hogy teljes egészében kihasználhassák az autó aerodinamikai elemeit.

Emellett cél, hogy olyan beállításokat dolgozzanak ki, amelyek lehetővé teszik, hogy a gumiabroncsok futófelülete a lehető legnagyobb mértékben érintse a talajt úgy, hogy az közben ne kopjon el néhány kör alatt.

Miután a csapatok alaposan kielemezték az adatokat a különböző szimulációs eszközök révén, úgynevezett beállítási csomagokba rakják a megszerzett tudást.

A különböző pályatípusokhoz, különböző csomagokkal érkeznek, legyen szó oválokról, utcai, vagy éppen épített pályákról.

Ha a csapat mindent jól csinált, akkor onnantól kezdve a versenyzőn múlik minden.

Bill Pappas felügyeli az IndyCar összes mérnöki és műszaki tevékenységét, beleértve a futómű- és motorfejlesztést, a biztonsági fejlesztéseket és az aerodinamikai kezdeményezéseket, így ő a tökéletes ember arra, hogy fényt derítsen a csapatok által keresett fejlesztésekre.

Emellett egy rendkívül tapasztalt mérnök, aki Juan Pablo Montoyával együtt megnyerte az Indy 500-at, így azt elmondhatjuk, hogy sok mindent megélt és tapasztalt már karrierje során!

Nézzük részletesebben ezeket a fejlesztési pilléreket.

A lengéscsillapítót fejleszthetik a legszabadabban a csapatok
A lengéscsillapítót fejleszthetik a legszabadabban a csapatok Fotó: Penske Entertainment: Joe Skibinski/IndyCar Media

A lengéscsillapítók szerepe

A lengéscsillapító szerepe viszonylag egyszerű. Amikor az autó átmegy egy kerékvetőn vagy bukkanón, a felfüggesztés rugói összenyomódnak.

Ha a lengéscsillapító nem alakítaná át ezt a rugóra ható energiát hővé, akkor az energia tovább folytatódna, és az autó addig pattogna fel és le, amíg az erő el nem oszlik.

Ha az autó fel-le pattog, akkor azzal egyenetlen légáramlatot hoz létre az autó felett, így az aerodinamika nem optimális.

Az abroncs érintkezési felülete sem lesz egyenletes, ami azt jelenti, hogy az autó nem kapja meg az optimális tapadást a gumiabroncsból, és/vagy a gumiabroncs szabálytalanul kopik.

Talán hallották már, hogy a csapatok a „bump”, azaz berugózás és a „rebound” azaz kirugózás kifejezéseket használják.

Egyszerűen fogalmazva, a „bump” a kerék felfelé irányuló mozgása, amikor a rugók összenyomódnak a pálya szintkülönbségein áthaladva. A „rebound” a kerék lefelé történő visszatérése és a rugó tehermentesítése.

A lengéscsillapítók azért olyan fontosak az IndyCarban, mert a lengéscsillapító-csomag hatékonysága a csapatokon múlik, mivel ez az egyik azon kevés területek egyike, ahol fejleszteni tudnak.

Az abroncsok tapadása a legfontosabb
Az abroncsok tapadása a legfontosabb Fotó: Penske Entertainment: Chris Owens/IndyCar Media

A gumi a kulcs

Az autó többi jelentős alkatrésze a specifikációnak megfelelően készül. Természetesen a gumiabroncsok az autó kulcsa, mint minden más motorsportban, mivel ezek érintkeznek a talajjal.

A lengéscsillapítók a gumiabroncs teljesítményének maximalizálásában fejlődtek leginkább, legyen szó az abroncs minél gyorsabb optimális hőtartományba éréséről, a tapadásról, vagy akár az optimális kopásáról” – mondta Pappas a The Race-nek.

„Ez egyben platformkezelés is. Elvégzik a szélcsatorna-tanulmányokat, és azt mondják: »Oké, egy 30 mérföld/órás kanyarban az optimális hasmagasság ez, a dőlésszög pedig az.«”

Rengeteg időt töltünk el a lengéscsillapítók hangolásával, 2012 óta pedig már „inertereket” is használunk ehhez.

(Az inerter egy olyan kétcsatlakozós eszköz, amelyben a csatlakozókra ható erők egyenlőek, ellentétesek és arányosak a csomópontok közötti relatív gyorsulással – a szerk.)

„A csapatok tagjai mind megjelennek, és a felhasználható eszközök segítségével nagyszerű munkát tudnak végezni a lengéscsillapítók beállításit illetően az adott körülményekhez, a pályához és a gumikhoz.”

„A csapatok egyre szorgosabban dolgoznak ezeken a részlegeken, hogy a lehető legjobban optimalizálják az eszközeiket.”

A Pappas által említett inerterek a Cambridge University Enterprise révén kerültek be a motorsportba, amely kezdetben a McLaren számára licencelte a tervezést az F1-ben.

Ez ma már inkább j-lengéscsillapító vagy tömegcsillapító néven ismert, és az inerter a felfüggesztés energiáját veszi el, és egy, az eszközben található lendkeréken keresztül vezeti el.

Ez a felfüggesztés harmadik eleme a rugó és a lengéscsillapító mellett. Végső soron ez segít szabályozni az autó hasmagasságát.

Sorozatunk következő része