Mindhárom pilótájuk küszködött, erre a Rahal legjobb eredményét a szabadságból visszahívott Santino Ferrucci érte el.
Az időmérőn Rahal, Lundgaard és Harvey csak az utolsó négy helyre tudtak kvalifikálni. A szenvedésnek azonban még nem volt vége: a brit pilótájuk ütközését követően a megrepedt kaszni pótlásával töltötték.
Amikor kiderült, hogy Harvey nem indulhat, korábbi részidős versenyzőjükre, Santino Ferruccira esett a választásuk.
Az amerikai már a verseny elején előretört, és a mezőny sűrűjében csak kis híján kerülte el az ütközéseket. A futam végére azonban sikeres felzárkózással a kilencedik helyen zárt.
„Ha azt nézzük, hogy a mai terveim a kanapé körül forogtak, elég boldog lehetek, hogy az RLL színeiben beülhettem a Hy-Vee Hondába. Hat kör bemelegítést kaptam, látszott, hogy nem az én ülésem, mert nem láttam ki a kormány mögül! Utána becsatoltam magam a versenyre, és ment a padlógáz. Nem lehetnék boldogabb azzal, ahogy alakult, jó móka volt.”
A verseny legizgalmasabb pillanata Ferruccinak vélhetően csapattársa ütközése volt.
„Néztem, hogy Graham mennyire versenyképes, pont, mielőtt kiesett. A tizedik hely környékén lehetett, és mondtam, az autó képes rá, akkor én is tudok vele menni. Aztán az újraindításnál uramisten, majdnem hármójukkal együtt a falban kötöttem ki.
Nem tudom, hogyan kerültem ki őket, de utána úgy voltam vele, hogy mindent bele, innen már csak szórakozás. Az éjszakai műszak megérdemelte ezt azután, hogy mennyit dolgoztak, a Hy-Vee és mindenki itt, a RLL-nél.”