Tavaly is a Riley Motorsports nyert meg a daytonai 24 óráson az LMP3-as küzdelmeket, a csapat hétvégén pedig duplázni is tudott. Érthető az öröm.
A #74-es rajtszámú Ligier JS P320-as, volánjánál Gar Robinsonnal, Michael Cooperrel, Felipe Fragával és Kay van Berlóval nagyon magabiztos győzelmet aratott a daytonai 24 órás LMP3-as küzdelmeiben. A Riley Motorsports végül megtett 723 köréből egészen elképesztő 488-at töltött az élen. A Riley ezzel 2021 után duplázni tudott, igaz, a versenyzők közül már csak Robinson képviselte a tavalyi garnitúrát.
„A verseny nagyon különleges számomra és a családomnak is” – fogalmazott érzelmektől átfűtve a Riley versenyzője, Robinson, akinek apja is az IMSA-ban versenyzett. „Már az nagyszerű érzés volt, hogy tavaly először tudtam nyerni. Előttem több generációnyi Robinson sem tudott. Az pedig, hogy idén másodszor is összejött a siker, ráadásul egymást követő években… Álmaimban sem mertem remélni, hogy ez egyáltalán lehetséges. Még Bill (Bill Riley csapattulajdonos – a szerk.) is mondta, ő sem nyert soha kétszer egymás után. Nagyon örülök, hogy sikerült ide eljuttatnunk őt is.”
Robinson ráadásul egyfajta mentora is lehetett két újonc csapattársának, Coopernek és van Berlónak a Riley berkein belül. Ezt a feladatot szintén nagyon élvezte. „Egészen eddig a versenyig mindig én voltam mindenhol az újonc vagy tapasztalatlanabb fiú, akinek tanulnia kellett az idősebb, rutinosabb versenyzőktől. Mindig voltak trénereim, akik segítettek ennek a fázisnak az áthidalásában. Ez volt az első alkalom, hogy a csapattársakhoz képest nekem volt itt több indulásom. Furcsa volt, hogy én voltam a második legidősebb. Eddig én kaptam az instrukciókat, most hirtelen olyan pozícióba kerültem, hogy nekem kellett. De nagyon élveztem.”
Fraga tavaly a bevándorlási bürokrácia karmaiban veszett el, így volt kénytelen kihagyni a versenyt. „Nagyon nehéz volt, hogy csak otthonról nézhettem a versenyt. Ott kellett volna lennem az autóban. Nagyon örülök, hogy most részese lehettem végre a Riley győzelmének.„