Amerika egyik legikonikusabb helyszíne kifejezetten a modern klasszikus ellentéte. Bármelyik pilótát kérdezzük, mindenki először az egyenetlen aszfaltot említi meg Sebring kapcsán, de általában a pozitív értelemben.
„A hely mottója: maradjon kemény, természetes, ne nyúlj hozzá.” – foglalta össze Sébastien Bourdais.
„Nagyon nehéz, de végérvényben ugyanaz a kihívás mindenkinek.” – mondta a korábbi repülőtérről, aminek a nagy része még az eredeti, 80 évvel ezelőtti aszfaltot hasznosítja újra.
Sokan egyből lenézik a pálya rossz minőségű felszínét, ezzel azonban rögtön elismerik, nem képesek elismerni és azonosulni Sebring karakterével. A legtöbben azonban várják a teljesen másfajta kihívást, amit ez a pálya jelent.
„Sokfajta véleményt hallani a pilótáktól, ha Sebring kerül szóba.” – árulta el Marco Sorensen, aki most először indul majd a 12 órás versenyen azután, hogy a WEC 1000 mérföldesén már jópárszor megmérettette magát.
„Egyesek nagyon nem szeretik és azt mondják, nem kéne itt versenyezni, de én szeretem, mert ez a hely igazán a pilótákról szól. Sok szempontból különleges, ha igazi kihívást keresel, akkor próbálj itt gyorsan menni, mert mindent megkapsz majd arcodba.”
„Nem csak arról szól, hogy át kell menni a buckákon, mert használhatod is őket. Használt gumikon segíthetnek befordítani az autót, vagy éppen megállítani a csúszást. Annyi dolog van, amit elegendő tapasztalattal tehetsz, így Sebring az egyik kedvencem.”
A helyszín így kétes hírnevével lett az egyik leghíresebb verseny helyszíne, amit beválasztottak az Endurance Tripla Koronába is, Le Mans és Daytona mellett. Annak ellenére, hogy „csak” 12 óra a futam hossza, így is előbbre tartják, mint a GT-autóknak kiírt Spái vagy Nürburgringi 24 órás versenyeket.
Pedig a gépek számára mindenképpen Sebring az egyik legnagyobb kihívás, és pilóták is azt mondják, hiába az egyéb 24 órás versenyek, Sebring így is nyomot hagy rajtuk.
„Én a múltkor megkaptam az utolsó 20-30 percet a nappali fényből, kiégette a retinámat, aztán jött az éjszaka, és pont az ellentétét éreztem. – meséli Andy Lally, a tavalyi egyik második helyezett. – A bukkanók, a sötétség és a márciusi napfelkelte miatt sokkal jobban esik, amikor itt érsz fel a dobogóra. A megpróbáltatás még azt is elfelejteti veled, mennyire kifáradtál.”
Laurens Vanthoor anno első körei után még úgy nyilatkozott, „majdnem elvesztette egyik fogát”, de azóta pálforduláson ment keresztül, amikor Sebring kerül szóba.
„Három-négy évvel ezelőtt még majdnem ide is költöztünk, és egyszer talán meg is tesszük. Egyszerűen imádunk itt időt tölteni, és élvezni az amerikai életet. Itt mintha jó értelemben élőbb lenne a motorsport Európához képest, főleg a sportautózás.”
„Sebring egy hihetetlen esemény, egy nagyon különleges pálya, amit lehet szeretni vagy utálni, attól függően, éppen hányadik helyen állsz. Mindig várom, és örülök, hogy részese lehetek a versenynek.”
Újabb botrány a sportautóknál: a Vanwall után Amerikában sem engedtek indulni egy márkát