Az F1-es pilóták általában a karrierjük végén kacsintgatnak az IndyCar felé, most azonban ez a trend éppen az ellenkezőjére fordult.
A jelenlegi bajnok, a spanyol Alex Palou is az európai lehetőségek hiányában kötött ki a tengerentúlon, most azonban fiatalként többen is követik a példáját, amire eddig nem sok példa volt.
Akik most tették félre az álmot
Callum Ilott (Ferrari Pilótaakadémia) és Christian Lundgaard (Alpine Akadémia) is már idén belekóstoltak, de jövőre mutatkoznak be igazán az amerikai sorozatban.
Mindketten a Formula 2 után, de F1-es lehetőség híján kezdtek el a tengerentúlon nézelődni. Mind a Ferrari, mind az Alpine stabil pilótapárossal rendelkezik, és az utánpótlás is biztosítva van, Shwartzman vagy akár Zhou és Piastri személyében.
Ilott a partvonalról figyelt 2020-ban, Lundgaard pedig nem mutatott igazán meggyőző formát idén. Míg eddig az élmezőnyben autózott, 2021-ben nem találta a tempót.
A Forma-1 hátránya
A dán új főnöke, Bobby Rahal maga is megjárta az F1-et, versenyzőként és csapattagként is.
„Először is, az IndyCar az, ami a Forma-1 volt régen, nagyjából.” – vélte az amerikai. – „Itt nem játszik szerepet a politika. Rengeteg olyan dolog nincs az IndyCar paddockban, ami az F1-ben igen.”
„Látni, mennyi tényleg jó srác van az F2-ben, akik frusztráltak, mert nem tehetik meg a következő lépést, annak ellenére, hogy már bizonyítottak.”
„Ha én lennék egy fiatalember Európában, és a lehetőségeimet vizslatnám, úgy gondolom, az IndyCarban jobban előre tudnám mozdítani a karrierem.”
„Azt várom, – ahogy ez régebben is volt – hogy nagyobb arányban lesznek európai és dél-amerikai versenyzők az IndyCar.”
Ez még csak a kezdet?
Lundgaard maga így nyilatkozott arról, szerinte követni fogják-e többen is a példáját:
„Biztos vagyok benne, több európai pilóta jön majd ide, mondjuk úgy, a Forma-1 előtt.”
„Nekem nagyon jó ez a sorozat. Én és Callum [Ilott] versenyeztünk az F2-ben, ismerjük egymást, itt pedig csak a puszta versenyzés vár minket. Ez nagyon tetszik, ez vonzott, úgyhogy pozitívan tekintek a jövő évre.”
Ezért is nagyon népszerű most az IndyCar: nincs politika, a versenyzők többnyire barátságosak egymással, és az egyenautók miatt a pilóta lehet döntőtényező a csapaton belül. Kemény, de fair a küzdelem, ez pedig vonzani fogja a tehetséges pilótákat.
Ugyan a legjobb juniorok továbbra sem ezt az utat választják majd. Amennyiben a költségek magasak maradnak, akár már F2-es és F3-as szinten is történhetnek átállások az Indy Lights vagy Indy 2000-es sorozatba (ahogy ezzel már Enzo Fittipaldi már meg is próbálkozott).
Ráadásul ezek a sorozatok komoly pénzdíjat is jelentenek a nyertesnek, például az előbbi győztese „háromfutamos ösztöndíjat” kap az IndyCarban.
Kevesen érik el az F1-et, és a jobb fizioterápiás lehetőségeknek köszönhetően egy pilóta 30, sőt könnyen, 40 éves koráig vezethet. Ezzel pedig tovább torlódik a feltörekvő fiatal pilóták sora.
Így könnyen lehet, korán átváltani az IndyCarra hosszútávon jobb, mint az F1-es álmot hajkurászni a végletekig.
„Az én nézőpontom az volt, hogy nem nagyon néztem ilyesmire lehetőségként 2020 végéig, addig nem is tudtam volna elkötelezni magam.” – nyilatkozta a másik „áldozat”, Ilott.
„Egyrészt, mert már nem volt ülés erre az évre, másrészt, mert túlságosan az F1-re koncentráltam. Csak, amikor tudtam, hogy nem fog összejönni, akkor határoztam az IndyCar mellett.”
A Formula E is veszélyben?
Korábban a Formula E volt hasonló lehetőség a fiatalok számára. Maximilian Günther és Nyck de Vries is ott kezdett tiszta lappal, miután látszott, az F1-es álom nem valósul meg számukra. Alex Albon is az elektromos sorozatba ment volna, ha utolsó pillanatban nem jön össze számára a Toro Rosso-szerződés.
Most azonban már két út is kínálkozik az F1-be vágyó, illetve az onnan kikerülő pilóták között.