1986-ban Long Beach volt Michael Andretti karrierjének első győzelme, 2002-ben pedig az utolsó. A 20 évvel ezelőttire emlékezett vissza.

Long Beach Michael Andretti szívének az egyik legkedvesebb helyszín. Többek között azért, mert itt szerezte első IndyCar-győzelmét 1986-ban. Andretti a Kraco Racing March 86C-Cosworth DFX-ével a 36 évvel ezelőtti Toyota Grand Prix of Long Beach-en a mezőny egyik legnagyobb klasszisa volt és itt szerzett sikerével megalapozott annak, hogy másodikként zárja az évet Bobby Rahal mögött.

Szintén itt szerezte Michael Andretti az utolsó, egészen pontosan negyvenkettedik futamgyőzelmét is, tizenhat évvel később. És már ennek a sikernek is húsz éve.

„20 év telt el… Istenem, de öreg vagyok” – mondta Andretti a RACER-nek a múltidézés kapcsán.

Új csapat volt készülőben

Michael Andretti ekkortájt már igen vaskos csapatfőnöki ambíciókat (is) dédelgetett.

„Emlékszem, hogy az időmérőn a gyors körömön voltam, de odacsaptam az autómat. Ráadásul ezen a hétvégén írtuk alá a papírokat, hogy megvesszük a Green csapatot. A baleset után arra gondoltam először: ‘B*ssza meg, mennyibe fog ez nekünk kerülni?”

A leggyorsabb körén történt baleset miatt Andretti mindössze a 15. rajtkockából indulhatott a 39-es számú Reynarddal. A mezőny 20 autót számlált. Jimmy Vasser, a Team Rahal versenyzője egy 1:07.742-es körrel szerezte meg a pole-pozíciót. Érdekesség, hogy tavaly, vagyis 2021-ben Josef Newgarden ennél egy majdnem fél másodperccel lassab körrel, 1:08.224-gyel bizonyult a leggyorsbbnak. A rajtrács hátsó részéből kellett valami extrém taktika.

„És pontosan ezt is tettük. Emlékszem, egy sárgánál be tudtam jönni a bokszba, majd Vasser elé jöttem ki, aki pedig nagyon lassú volt a sárga alatt. Egyszerűen neki nem állt össze az az időszak. Így kerültem az élre. Elé tudtam kijönni, mielőtt körbeért volna. Ennek köszönhettem a győzelmet. Ezen a pályán ugyanis nagyon nehéz előzni.”

Az 1996-os bajnok Jimmy Vasser nem nagyon tudta leplezni csalódottságát egyik kedvenc versenyén. A jelenleg stewardként tevékenykedő Max Papis lett mögöttük a harmadik a tulajdonképpen bármi érdemi eredményre esélytelennek tartott Sigma Autosport gépében.

„Szerintem a csapatát hibáztatta, mert nem mondták neki, hogy fusson jobb tempót. Azt hitte, ő vezet. Ebben a győzelemben volt némi szerencse is. Így viszont, higgyetek nekem, sokkal többet veszítettem, mint nyertem.”

Egy korszak vége

42 futamgyőzelem 1986 és 2002 között, benne egy 1991-es CART-bajnoki címmel. Így lehet címszavakban leírni Micharel Andretti karrierjét. Mint később kiderült, ez volt az utolsó teljes szezonos szereplése versenyzőként. 2003-ban már csak négy versenyen indult, 2006-ban és 2007-ben pedig már csak és kizárólag az Indy 500-on. A 2010-es szezonra pedig már ő lett a kizárólagos csapattulajdonos, majd át is nevezte az istállót Andretti Autosportra az addig látott Andretti Green Racing helyett.

Michael Andretti immár csapatfőnökként készül istállójával az Acura Grand Prix of Long Beach-re.

„Ez mindig nagy verseny számukra, és ott nyerni nekik óriási dolog volt” – utalt a csapatfőnök az egyrészt versenynévadó szponzor, másrészt pedig számukra 2014 óta motorokat szállító Hondára. „A másik sztori pedig, hogy itt szereztem az első és az utolsó győzelmemet is.”

16 év, Michael Andretti karrierjének két nagyon különböző pontja. Ezen gondolkodott el a csapatfőnök nosztalgiázás közben. „Határozottan nagyon különböző Andrettik voltak. Az első esetében épp a harmadik évemet kezdtem. Végre győzni tudtam, ez pedig hatalmas dolog volt. És az is óriási volt, ahogyan megszereztük. Legyőztük ugyanis Al Jr-t, aki a végén teljesen rám szállt, ez pedig igazán különlegessé tette. Aztán természetesen az utolsó, ahol nyilván nem tudtam, hogy az lesz az utolsó a pályafutásomban. Sajnos így is lett. De ekkor már közeledtem a karrierem végéhez, és éreztem, hogy valószínűleg ez lesz az utolsó teljes IndyCar-szezonom. Két különböző emberről beszélünk a két képet megnézve.”

Csapatfőnökként is jönnek a Long Beach-i sikerek

Az Andretti Autosport azóta, hogy így hívják, gyakorlatilag folyamatosan az élmezőnyben tanyázott Long Beach utcáin. Akár csak annak idején a csapatfőnök, még aktív versenyzőként. Ryan Hunter-Reay (2010), Mike Conway (2011), Alexander Rossi (2018, 2019) és Herta révén ötször ráadásul nyerni is tudtak. Így tehát tudnak egyet s mást, mit is kell csinálni a szezon második legnagyobb presztízzsel bíró versenyén ahhoz, hogy sikeresek legyenek.

„Valószínűleg csak szerencse kérdése. De mindig szeretek Long Beachbe menni, ez igaz. Ez az év egyik csúcspontja, és egyszerűen imádom az egész eseményt. Az egész hangulat mindig olyan jó. És tudod, amikor olyan helyekre mész, ahol így érzed magad, talán egy kicsit jobban teljesítesz. Nem tudom, hogy miért vagyunk itt jók és eredményesek, máshol pedig miért nem jön egy jó helyezés, hiába teljesítünk jól. Pont, mint én Torontóban. Fogalmam sincs, miért nyertem én ott hétszer. Könnyen nyerhettem volna öt Indy 500-at is. Egyszerűen csak szükség van egy jó adag szerencsére is.„