Valami régi-valami új: az IMSA idei változásai

Itt az emlékeztető, mi új, és mi régi a nemsokára elrajtoló IMSA bajnokságokban, a kategóriák változásai mellett a bonyolult struktúráról is szó esik a cikkben.

Jelenleg az endurance versenyzés nagymértékű átalakulása zajlik, a motorgyártók új igényei, a fenntarthatóság, a költségcsökkentés mind változtatásra kényszerítették a hosszútávú autózás világát.

Nagyobb hangsúly került továbbá arra is, hogy az európai és az amerikai sorozatok között könnyebb átjárás lehessen, mint eddig.

Éppen ezért az IMSA Sportautó bajnoksága – a fő sorozat, nem a betétfutamok – nagy horderejű változtatásokat eszközöl a kategóriákat illetően.

Az IMSA felépítése

A fő bajnokság mellett (IMSA SportsCar Championship) maga a szervezet (IMSA) a prototípusoknak és a túrautóknak is indít egy-egy kisebb sorozatot. Előbbi az LMP3-as autóknak meghirdetett Prototype Challenge, utóbbi pedig a Michelin Pilot Challenge, ami GT4-es és TCR autókat foglal magában.

Ezek – hasonlóan a fő sorozat 5 osztályához – nem mindegyik IMSA hétvégén kerülnek megrendezésre.

Az IMSA SportsCar Championship további két részre tagolható: a hosszabb versenyekért járó pontokat a Michelin Endurance Cup, a rövideken szerzett a WeatherTech Sprint Cup külön elszámolása összesíti. Így a bajnoki címek mellett minden kategóriában két különdíjat is kiosztanak.

Négy endurance verseny van: Daytona (24 óra), Sebring (12 óra), Watkins Glen (6 óra), illetve a Road Atlantán megrendezésre kerülő Petit Le Mans, ami 10 óra hosszú.

A sprintfutamok hossza általában 2 óra 40 percben van megállapítva, kivéve a két városi helyszínt (Long Beach és Detroit), ahol az IMSA osztozkodik az IndyCarral. Ezekben az esetekben egy órával rövidül a versenytáv.

szürke: kvalifikációs verseny, sárga: Endurance Cup, fehér: Sprint Cup, -: a verseny nem számít bele az összetettbe, csak az Endurance/Sprint Cup elszámolásába

A pontrendszer

Az időmérőkön – így a Daytona előtt egy héttel megrendezendő kvalifikációs versenyen (Roar Before the Rolex 24 at Daytona) is – 35, 32, 30, 28 és 26 pontot kap az első öt helyezett. Innentől a mennyiség helyenként eggyel csökken. A 30. helyezett és minden mögötte érkező 1 pontot kap.

A versenyeken ugyanez a felállás, de minden mennyiségnek a fentiek tízszeresét kapja meg az adott pilóta vagy csapat.

A kategóriák változásai

Elsőként harmadik prototípus-osztályként már tavaly bevezették az LMP3-at. Bár viszonylag homogén kategóriáról van szó (két gyártónak – a Ligier és a Duqueine – van ilyen autója), viszonylag a sok sorozatban használják. Bár az IMSA Prototype Challenge-ből emelték a fő bajnokságba, az LMP3 az Európai-, illetve Ázsiai Le Mans Sorozatban is szerepel.

Idén megszűnt a WEC által használt – Európában LMGTE-nek nevezett – GTLM kategória, és helyére sokkal szélesebb körben használt GT3-as szabályrendszer kapott nagyobb hangsúlyt. Névlegesen annyi történt, hogy a GTLM-et váltotta a GTD Pro, ami így egy szintre került a „sima” GTD-vel.

Mivel rengeteg gyártó rendelkezik ilyen autóval, a nevezések száma megnőtt idén a kettős mezőnyben, és külön-külön is. Daytonában összesen 10 márka autói lesznek majd ott a rajtrácson, ami az LMGTE „két-három lovas” küszködéséhez képest mindenképpen előrelépés.

A harmadik változás jövőre megy majd végre: az Acura és a Cadillac DPi küzdelmét váltja fel a WEC-ben is használt LMDh, amihez rögtön csatlakozik a BMW, és – amennyiben van rá vevő – az Audi és a Porsche is.

A világbajnoksággal vállalt közös platform azt is jelenti, ezek az autók részt megmérettethetnek majd a Le Mans-i 24 óráson is.

színes háttérrel jelöltük a jelenlegi kategóriákat, zárójelben pedig a szabályrendszerek másik neve