A Ford Flathead V8-as motorját 1932-ben ezen a napon mutatták be a nagyközönségnek, ami hatalmas mérföldkő volt a márka történetében.
Maga a V8-as motor nem volt újdonság, de az a mód, ahogyan ők gyártották azt, egyetlen öntött blokkként, és a Ford 18-as modellben a tömegek számára is elérhetővé tette új korszakot nyitott a magánautózás számára – írja az Automotive History.
Miután a Ford már régóta gyártott négyhengeres motorokat a T-modellhez és annak változataihoz, állítólag először egy hathengeres motort próbált építeni, hogy versenyre keljen a Chevrolet-vel, de számos probléma miatt ezt a projektet leállították.
Henry Ford ezután egy megfizethető V8-as motor kifejlesztését sürgette, amivel a Ford nem a normát követő, hanem az iparágat forradalmasító márkává vált.
Míg a Flathead és a szabványos négyhengeres a Fordot az 1930-as években is elkísérte, a vállalat végül 1941-ben mutatott be egy hathengeres motort, 35 évvel azután, hogy az utolsó komoly kísérletet tették ennek a motortípusnak a megalkotására.
Az első hatos motort az 1906-ban debütált K-modellbe szerelték be. Bár sok történész úgy véli, hogy a K-modell rossz eladási számokat hozott a márka számára, ennek épp az ellenkezője történt.
1907-ben mintegy 500 K-modellt adtak el belőle, ami a világ legkelendőbb hathengeres modelljévé tette abban az időben.
A K modellből származó nyereség segített a gyártónak a négyhengeres T-modell kifejlesztésében, amelyet 1908-ban mutattak be, és 1927-ig nagyrészt változatlan formában maradt fenn.
Az eredeti Ford Flathead egy 221 cm3-es (3,6 literes) motor volt, amely 65 lóerőt teljesített. Öt gyártási változat után az utolsó Ford Flatheadeket 1954-ben készítették el. A motorok ma is a hotrodderek kedvencei.