Danny Ongais USAC-futamokat nyert, volt negyedik az Indy 500-on és indult a Forma-1-ben is. 79 éves korában érte a halál.
Az 1942-ben született Danny Ongais eleinte szülőföldjén motorozott, volt Hawaii állam bajnoka is, mindössze 18 évesen. Ezt követően kipróbálta a gyorsulási versenyzést is, ahol 1966-ban második lett az NHRA US Nationals Top Fuel kategóriájának küzdelmei során. Ongais ekkor azért kapott elismerést, mert az elődöntőben még legyőzte a sportág legendáját, Don Prudhomme-ot. Három évvel később már bajnoki címet ünnepelhetett a Funny Cars kategóriában.
Gyorsulási versenyeken folytatott karrierje során Ongais majdnem háromszáz helyen állított fel sebességrekordot a hatvanas években. A következő évtized eleje főleg a sportautózásról szólt, majd a hetvenes évek végéhez közeledve fordult Ongais a formaautózás felé.
Így került 1976-ra az akkor USAC-nak (ma IndyCar) hívott legfelső amerikai open wheel-bajnokságba, ahol az Interscope Racing színeiben a következő szezonban már rögtön futamot is tudott nyerni. 1978-ban ötször is ő végzett az élen, ez volt egyébként legsikeresebb szezonja. Az Indy 500-on a legjobb eredményét a következő szezonban érte el, amikor negyedikként intették le Rick Mears, A. J. Foyt és Mike Mosley mögött.
A később CART-tá átkeresztelt bajnokságban egészen 1987-ig versenyzett, majd néhány futam erejéig még visszatért a későbbi rivális sorozat Indy Racing League mezőnyében, de már különösebb siker nélkül. Legjobb eredménye ebből az időszakból egy hetedik hely volt az Indy 500-on. Ezen az 1996-os versenyen egyébként Ongais-nak a gyakorlás során tragikus balesetet szenvedő Scott Brayton helyére kellett beugrania.
Ongais karrierje csúcsán, a hetvenes években megpróbálkozott az indulással hat Forma-1-es versenyen. Ebből négyre tudta kvalifikálni magát, célba egyszer tudott érni. Kanadában hetedik lett.
A folyamatosan hajszálon függő versenyzési stílusa miatt Ongais hamar kiérdemelte a „Danny-on-the-Gas” és a „Flyin’ Hawaiian” becenevet. Halálát szívproblémák okozták.