Sorozatunkban bemutatjuk a NASCAR történetének legfontosabb állomásait, a szeszcsempész kezdetektől, a modern éra új generációjáig.
Kőkorszaki géplovak
A ma ismert versenyzési formák, így a szériaautózás kialakulásának vizsgálatához bő másfél évszázadot kell visszamennünk az időben. Jelenlegi ismereteink szerint az első autóversenyt 1867. augusztus 30-án, Manchesterben rendezték. Az Ashton-under-Lyne és Old Trafford közt elterülő 13 kilométeres útszakaszon rendezett versenyen mindössze két „autó” vett rész. Az idézőjel nem véletlen, hisz ezek a járművek sokkal inkább voltak nevezhetők kerekeken guruló gőzgépeknek, mint autóknak.
Bob Blackman kutatómunkája szerint a versenyen a Daniel Adamson and Co. két hengeres masinája csapott össze az Isaac Watt Boulton által épített egy hengeres kreálmánnyal. Beszámolók alapján a célba utóbbi érkezett elsőként, nagyjából 1 órával a versenyt rajtját követően.
Az Egyesült Államokban 1878-ban rendeztek először hasonló viadalt, bár ezek a gépek is távol álltak még az autó ma ismert fogalmától. Talán a verseny kifejezés sem teljesen helyt álló, hiszen a cél sokkal inkább a lovaskocsik alternatíváinak bemutatása volt. Az eseményre összesen 6 nevezés érkezett, a Green Bayből Madisonba tartó útnak azonban mindössze két gőzgép vágott neki.
A 8 évvel később, 1895-ben, Chicagóban rendezett versenyt azonban már hivatalosan is tekinthetjük autóversenynek. A világ első autóversenyeként számontartott Párizs-Rouen viadal után 1 évvel megrendezett versenyen összesen 6 jármű indult. A Chicago Times-Herald által szervezett versenyt végül a Frank Duryea által épített „Motoros Szekér”-ként aposztrofált jármű nyerte, mely egyébiránt 3 évvel korábban Amerika első benzinmotorral szerelt járműveként került be a történelemkönyvekbe.
Az autózás ettől kezdve rohamléptekkel fejlődött, és a 20. század elején megalakultak az első autóklubbok, valamint a versenyek szervezését és lebonyolítását végző szervezetek is. Az egyik első ilyen az American Automobile Association, rövidítve AAA elnevezésre hallgató szervezet volt, mely Championship Car néven útjára indította az első autóverseny-sorozatot, melyet ma már IndyCar néven ismerhetünk.
Versenyautóhoz versenypálya dukál
Az autóversenyzés első éveiben a versenyeket még a városok közti utakon rendezték, ez azonban a 20. század elejére megváltozott. Ettől kezdve sokkal inkább a zárt pályás viadalok kezdtek előtérbe kerülni.
Az autóversenyzés ekkor még nem volt akkora piac, mint manapság, a lóversenyek azonban már akkoriban is óriási tömegeket tudtak megszólítani. És ha már az első automobilokat ló nélküli kocsiknak aposztrofálták, miért ne lettek volna megfelelőek számukra ugyan azok a pályák, mint a patások számára? Kézenfekvő volt tehát, hogy az autókat is ezeken a helyszíneken futtassák, így kialakítva az amerikai autóversenyek szimbólumává váló ovál versenyzést.
Luxuscikkből mindennapi kellék
Ekkoriban nemcsak az autóversenyzés, de a szimpla autózás is úri mulattságnak számított. Az autók ekkoriban egyéni megrendelések alapján, egyedi alkatrészekből készültek, ami az átlagember számára megfizethetetlenné tette a közlekedés ezen formáját.
1908-ban azonban a Ford T-modell megjelenése jelentősen lentebb tornászta az árakat, így egyre nagyobb közönség számára vált elérhetővé a motorizáció.
A következő évtized során egyre-másra alakultak a különböző autógyárak, és egyre több ember engedhette meg magának, hogy a napi közlekedése során autót használjon, ennek megfelelően pedig egyre több lehetőség nyílt ezen autók tudásának összemérésére is.
Ha iszol, akkor vezess
Manapság az alkohol és az autózás kapcsán a különböző, ittas vezetés ellen kampányoló felhívások jutnak eszünkbe, azonban ha 100 évvel visszapörgetjük az idő kerekét, egészen más kapcsolatokat fedezhetünk fel.
Az 1910-es évek végén egyre több politikai szereplő szerette volna megóvni az Egyesült Államok polgárait az alkohol mételyétől, melynek eredményeképp 1920. január 16-án, a 18. alkotmánymódosítás életbelépésével tilos lett mindennemű alkoholos termék előállítása, forgalmazása, és természetesen fogyasztása.
Ahogy azonban az a káros szenvedélyek esetén lenni szokott, a törvényi tiltás nem szüntette meg az alkoholfogyasztást, ellenben teret biztosított a feketekereskedelemnek. Ha pedig az ember illegális szerek fogyasztókhoz való eljuttatását tűzi ki céljául, nem árt, ha van egy gyors autója, amit a rendőrökkel való üldözősdi közben ügyesen is tud terelgetni. Mégnagyobb sikerrel kecsegtetett, ha többedmagukkal összefogva próbálták lerázni a rend őreit, így egyfajta presztízs versenyt is összehozva egymás közt.
A szesztilalom 1933-as megszűnésével az egykori csempészek adrenalin szintjük fenntartásának érdekében szervezett formában, versenypályákon is összecsaptak egymással, így megteremtve a szériaautó versenyzés alapjait.
Nehéz kezdetek
A második világháború után egyre népszerűbbé vált a stock car versenyzés. A pályák egyre több versenyzőt és egyre nagyobb tömeget vonzottak, de nem volt szervezettség. A szabályok pályánként eltérőek voltak, és a versenyzők gyakran a promóterek áldozatául estek, akik az összes nyereményt elhalászták a győztesek orra alól. Néhány pálya pedig egyszerűen nem volt képes annyi nézőt befogadni, amennyi érdeklődött a verseny iránt.
Ezekre az problémákra az autószerelőből versenyzővé, majd prómóterré avanzsált idősebb William „Bill” France hívta fel a figyelmet.
Az autószerelő, aki megváltoztatta az amerikai autósport történetét
Bill France 1934-ben a nagy gazdasági világválság, valamint a hideg elől költözött Washingtonból Daytona környékére, majd 1936-tól kezdett el autóversenyzéssel foglalkozni. Első versenyét 1936-ban teljesítette a Daytona-i tengerparti pályán, ahol ötödik lett. A verseny azonban óriási veszteségeket hozott az aktuális promóter számára, így 2 évvel később már a nagy terveket szövögető France rendezett versenyt Daytona Beachen. Az 1938-as versenyre 5.000 néző volt kíváncsi, akik egyenként fél dollárért tekinthették meg a viadalt. Az esemény végül 200 dolláros profittal zárult France számára, majd egy évvel később már 2.200 dolláros nyereséget hozott a projekt.
A háborút követően France már sokkal inkább a promóterkedésben lelte örömét semmint a versenyzésben. Ennek megfelelően már az első adandó alkalommal, 1945 végén elkezdte újjáéleszteni a szériaautózást, mely a Seminole Speedway negyedmérföldes oválján valósult meg December 2-án.
A szériautózás legnagyobb problémája, nevezetesen a pályánként eltérő szabályok, még mindig nem voltak megoldottak. Ezt a problémát ismerte fel France 1947-ben, és egy megbeszélést hívott össze többi pálya promóterével. A megbeszélés témája a szériaautózás alapvető szabályainak lefektetése, valamint egy új felügyelő szervezet létrehozása volt.
A nap 1947. december 14-e volt, a helyszín a floridai Daytona Beach-en, a Streamline Hotel Ebony Room-ja.
Meglehetősen különleges emberek gyűltek össze abban a szobában. A 2012-es „100 dolog, amit a NASCAR-rajongóknak tudniuk és tenniük kell, mielőtt meghalnak” című könyvében Mike Hembree író felsorol egy részletet Benny Kahn helyi újságíró beszámolójából, amely a következőképpen írja le a résztvevőket:
„Egy kis helyi benzinkút tulajdonosa; egy helyi versenyző; egy Providence-i motorkerékpár-kereskedő; egy atlantai garázs üzemeltetője; egy spartanburgi répaföldműves; egy New Rochelle-i, New York-i törpe versenypálya promótere; egy-két szeszcsempész, és válogatott szélhámosok.”
A megbeszélések előrehaladtával France-t nevezték ki az új szervezet elnökének, amely kezdetben a National Stock Car Racing Association nevet kapta.
Amikor azonban kiderült, hogy egy másik versenyszervezet már használta ezt a nevet, a csoport megszavazta, hogy inkább a legjobb szerelő, Red Vogt javaslatát használják. Így született meg a National Association for Stock Car Auto Racing (Szériaautók Versenyének Nemzeti Szövettsége), azaz a NASCAR.
Balesetek, drámák és szenzációk – Ilyen volt az első szezon
A NASCAR eredeti tervei három különböző divíziót tartalmaztak: Modified, Roadster és Strictly Stock.
A Strictly Stock divízió indítását felfüggesztették, mivel az amerikai autógyártók nem tudtak elég gyorsan családi szedánokat gyártani ahhoz, hogy lépést tartsanak a második világháború utáni kereslettel. A szervezők így a 1948-ra a Modified és a Roadster osztályok elindtását tűzték ki célul. Kiderült azonban, hogy a szurkolókat egy cseppet sem érdekelte az utóbbi, ezért a roadster osztályról hamar lemondtak. A modified sorozat NASCAR Whelen Modified Tour néven azonban jelenleg is fut.
Az első hivatalos NASCAR-szankcionált stock car versenyre 1948. február 15-én került sor. A versenyzők – köztük három női versenyző, Sara Christian, Louise Smith és Ethel Flock – „Modified” néven ismert, háború előtti kupékkal vágtak neki a versenypályáknak, és összesen 52 versenyen vettek részt.
A Daytona Beach-en lebonyolított versenyt Red Byron nyerte meg egy 1939-es Modified Forddal. 62 autó nevezett az eseményre, melyből 50 indult el végül. A 14.000 fős tömeg 2,50 dollárt fizetett, hogy a Daytona Beach Road pályán tanúja legyen ennek a történelmi pillanatnak.
A nagyon szoros bajnoki címért folytatott verseny végén mindössze 37,75 pont választotta el Fonty Flockot és a veterán Red Byron-t. Utóbbi lett a NASCAR történetének első bajnoka.
A sikeres bemutatkozó évet követően 1949-ben már a Strictly Stock széria is elindult, mely több névváltoztatáson is átesve ma NASCAR Kupa sorozatként, vagy szimplán csak NASCAR-ként ismert.
Társszerző: Roós András
Sorozatunk további részei:
II. rész: A király színre lép
III. rész: Új idők új dalai
IV. rész: A Csodagyerek tündöklése
V. rész: A csodás aranykor