Talán egyik sorozat sem jutott el idáig, az IndyCarnak sikerült, és nem a jó értelemben, ugyanis az új generáció hátráltatásában járnak elöl.
Nem a versenyzők tekintetében késik az új generáció, hanem a gépek terén. Elvileg a motorsport a technológia fejlődéséhez szolgált eszköz. A mostani autók azonban már 2012-ben kezdték működésüket, és még szó sincs arról, hogy a karosszériát lecserélnék.
Nem mintha nem lettek volna tervek a Dallara DW12-es kasztni, vagy a 2,2 literes motor lecserélésére. Azonban mindegyik terv csak halasztással végződött. Önmagában egyikkel sem lenne baj, együtt az összes csúszás azonban már negatív hatássalvan a sorozatra: a szurkolók, a gyártók, de még a pilóták sem tekinthetnek előre, az új korszakot várva.
A harmadik gyártó – legyen az Ferrari vagy Toyota – is emiatt késik, mert nem tudni, mi lesz a sorozat jövője.
Eredetileg 2024-re tervezték az ikerturbós, 2,4 literes hibrid motorok bevezetését, azonban ez nem valósul majd meg. Jay Frye azt ígérte, az új konstrukció könnyebb, biztonságosabb és erősebb lesz, mint bármi, amit eddig fejlesztettek, de éppen azért, hogy a három típusú pályán működjön, idő – és valljuk be, pénz – kell a végleges erőforrás kikísérletezéséhez.
A gyártók a növekvő költségeket hibáztatva kiszálltak az ötlet mögül, végül a jelenlegi motort megtartva, a MAHLE egységes visszanyerő rendszerével (ERS) kezdődik majd a félig új formula 2024-ben. Ez csak a jelenleg is használt push-to-pass rendszer továbbfejlesztése lesz. Remélhetőleg azzal már az oválokon is, kevés féktávval is működni fog az energia-visszanyerés.
Tehát csak kis változás lesz, miután a gyártók már leállították a mostani motorok fejlesztését. Jogosan mondván, hogy az új érában nem lesz rájuk szükség. Így lett nem valami naprakész technológia a motorokból.
Ami kasztnit illeti, még szó sincs a cseréről, pedig a külső a legnagyobb jele az IndyCar egyhelyben maradásának…