200 mérföld per órás sebesség, ütközések, vagy bármi más munkával járó kockázat nem riasztja vissza a NASCAR-versenyzőket, pár különösebb dolog azonban igen.
„Mi is a félelem?” – kérdezte vissza mintegy válaszként Kyle Busch. – „Sokszor ütköztem már ahhoz, hogy tudjam, ez elkerülhetetlen. Inkább a kudarc, a félelem a kudarctól, ez lesz az. Kudarc.”
Chase Briscoe ezzel szemben teljesen más választ adott:
„Madarak. Ők kikészítenek valamiért. Talán egy berepült a garázsba, amikor még kisebb voltam, és nekem repült. Ja, és a lovak is. Szeretek rájuk nézni, de közelebbről megrettentenek, félek, hogy megrúgnak.”
Nem ő az egyetlen, akiknek az állatokkal van baja. A másik NASCAR-bajnok Kyle, Larson nemrég költözött az arizonai sivatagba, és ottani élményeiről mesélt.
Larson otthonvásárlás után egy luxus motorhome-ot is beszerzett
„Már láttam egy hiúzt és vaddisznót is a felhajtómon. Egy vízfolyás mellett élünk, talán rajtunk keresztül jutnak el hozzá a sivatagból. Az biztos, nem tekintem őket háziállatnak.”
Azért van, ami közvetetten így is a versenyzéshez kötődik, többen is hasonlót említettek.
„Ha nem én irányítok, az ijeszt meg.” – árulta el Austin Dillon. – „Egyszer egy kétüléses autóban ültem be Max Papis mellé. Az volt talán a legfélelmetesebb dolog, amit valaha tettem. Mindent kiautózott az autóból, és csak utas voltam. Ismertem Maot, volt néhány sztorija egy-egy nagyobb ütközésről. Tudtam, ha valami nem jól sül el, akkor bajban leszek.”
Christopher Bell egy kissé általánosabb dolgot említett:
„Tűz, attól félek. Szerintem, ha megkérdezünk minden versenyzőt, ettől mindenki fél. Hogy nem tudsz kijutni az autóból.”
És akkor jöttek azok a válaszok, amik nagyon komolyan viccesek:
„Kapcsolatok. Nők. Ez kívül áll a komfortzónámon. Nincs a beállításaim között.” – fedte fel a 24 éves Austin Cindric.
Ross Chastain egy teljesen más szempontból osztotta a véleményét:
„Az anyukám. Ő és a nagymamáim. Ők működtetik az egész családot. Ha feldühíted őket, nem lesz neked könnyű. De nem is tartanám fent a velejéig rossz hírnevemet, ha nem félnék tőlük. Rajtunk tartják a szemüket.”