A COVID-19 beárnyékolta Michael McDowell ünneplését, de természetesen így is különleges volt számára a tavalyi Daytona 500 győzelem.
Amikor másnap McDowell visszatért Észak-Karolinába és a Concord-Padgett regionális repülőtérre a győztes trófeával érkezett, óriási öröm fogadta a család és a barátok részéről is. Ölelések, mosolyok és közös ünneplés töltötte meg a kis terminált.
A hazafelé vezető úton sajnos lánya rosszul lett és ez okozott némi kellemetlenséget. A győzelmeket a hétköznapi otthoni feladatok követik életében, legyen szó akár a szemét kiviteléről, a kutyasétáltatásról vagy a gyerekek utáni takarításról.
„Úgy tekintek magamra, mint egy átlagos Joe-ra, aki eljutott a legmagasabb szintre, és megnyerte a motorsport legnagyobb versenyét” – mondta McDowell.
Nem várt győzelem
Ahogy közeledik a Daytona 500-as győzelmének egyéves évfordulója – és az idei szezon kezdete -, McDowell már jobban tudja, mit jelent karrierje első kupagyőzelme, és mit nem.
Míg a közvélemény Denny Hamlint, Brad Keselowskit és Joey Loganót tartotta a tavalyi Daytona 500 favoritjainak, addig McDowell esélyei a közeli megfigyelők és a versenyzők szerint egyre nőtt. A tavalyi futam előtt kilenc Daytona 500-as versenyen háromszor végzett a legjobb 10-ben és szerzett egy ötödik helyet a 2019-es versenyen.
A tavalyi 500-as versenyen két körrel a vége előtt McDowell a negyedik helyen állt. Az utolsó 25 körben az első ötben haladt és várta az esélyt, hogy előrébb léphessen. Logano vezetett, McDowell követte Keselowskit Kevin Harvick mellett.
„A fehér zászlóhoz érve tudtam, hogy nagyon jó helyen vagyok, ott, ahol lenni akartam” – mondta McDowell.
Ahogy a mezőny belépett a 3-as kanyarba, Keselowski összeütközött Loganóval, aminek következtében Logano a pályán lefelé, Keselowski pedig a pályán felfelé, a korlátba csapódott. McDowell, aki gyakorlatilag Keselowski lökhárítóján volt, átbújt a két autó közötti résen, és átvette a vezetést.
McDowell vezetett, de Chase Elliott ekkor támadásba lendült és belülről próbált előzni, ám jött a sárga zászló. Ami ezután történt, az McDowell számára óriási emlék marad.
„Arra vártunk, hogy megtudjuk vajon megnyertük-e a versenyt vagy sem, mert jött a sárga zászló. Úgy éreztem, hogy nyertünk, de ott volt bennem az a kétség, hogy mi van, ha mégsem.” – mondta McDowell.
Több, mint két perccel azután, hogy áthaladt a célvonalon, a NASCAR McDowellt hirdette ki győztesnek.
A diadal után
Ezt természetesen óriási ünneplés követte Daytonában és a műhelyben is egyaránt, McDowell pedig kezdte érezni a győzelem hatását.
„Nem is tudtam, hogy ekkora a nyomást helyeztem magamra – egészen az 500 utáni hétig, amikor visszamentünk Daytonába” – mondta a győzelme után egy héttel a következő futamról.
„Nem arról van szó, hogy elvesztettem azt a tüzet, hogy győzni akarok, egyszerűen csak nem volt rajtam az a súly, amit magammal cipeltem és amiről nem is tudtam, hogy létezik. Úgy éreztem, hogy sokkal jobb versenyző lettem a győzelem után, a döntéshozatalban és abban, hogy képes voltam kihasználni a pillanatot és a lehetőségeket a versenyautóban.”
Az idei Daytona 500-on ő lesz a regnáló győztes. McDowell arra törekszik, hogy a NASCAR történetében az ötödik pilóta lehessen, aki egymás után nyeri meg a Daytona 500-at. A többiek Richard Petty (1973-74), Cale Yarborough (1983-84), Sterling Marlin (1994-95) és Denny Hamlin (2019-2020).
„Mindenekelőtt azt tanultam meg, hogy a Daytona 500 megnyerése mennyire nagy dolog, nagyobb, mint amire számítottam.” – mondta McDowell, aki ötödik szezonját kezdi a Front Row Motorsportsnál.
„Már csak a nyilvánosság és az érték szempontjából is, a partnerek, a lendület, a bizalom és minden, ami ezzel jár, nem csak a saját magam vagy a srácok szempontjából, hanem mindenki számára, a szponzoroktól kezdve a partnerekig. A hatás sokkal nagyobb volt, mint gondoltam.”
McDowell az elmúlt négy Daytona 500-as versenyen háromszor végzett a legjobb tízben, ebből egyszer pedig győzni tudott, új csapatfőnökével Blake Harris-el kiegészülve pedig idén is komoly esélyesként tartják őt számon.