A téglák és a tejivás mellett számtalan másik tradíció is jellemzi az Indy 500-at, ezekből szemezgettünk.
A Indy 500 a világ egyik legrégebb óta megtartott versenye. Korábban kezdődött története, mint a Le Mans-i 24 órásé vagy a Monacói Nagydíjé, ez emelte a legnagyobb presztízzsel bíró versenyek közé. A futam tradícióját több kisebb szokás emelte szertartássá, amit megszegni valóságos szentségtörésnek számít.
Emlékezetes módon szegte meg az 1936-ban megjelent „szabályt” Emerson Fittipaldi, aki második, 1993-as győzelme után – saját narancsültetvényeit reklámozva – tej helyett narancslevet ivott a pódiumon. A közönség körében azonban egyáltalán nem vette ki jól magát a dolog, nemes egyszerűséggel kifütyülték a brazil pilótát.
Anno Louis Meyer a kimerítő verseny után íróért szalasztott. A fehér folyadékot meglátva egy tejipari mágnás rögtön kihasználta a kínálkozó lehetőséget, és azt kezdte el terjeszteni, hogy az Indy 500 győztesei mind tejet isznak. Azóta pedig minden évben tejjel ünnepel az Indy 500 győztese.
A nyertes másik szimbolikus „koronázási ékszerét”, a virágkoszorút csak 1960-ban akasztották először az akkori győztes (Jim Rathmann) nyakába. Ugyan az eredeti virágárus már távozott az élők sorából, a koszorú ma is 33 fehér levelű, bordó hegyű orchideát és ugyanennyi apró zászlót tartalmaz. Egyet minden pilóta tiszteletére, aki indul az az évi versenyen.
Ugyanígy az „egy yardnyi tégla” története is közismert, miszerint az eredeti téglaburkolatból hagytak meg ennyit a célvonalnál, hogy a pálya múltjának emléket állítsanak vele. Viszont a hozzá köthető tradíció, miszerint a nyertes pilóták – mérnökükkel vagy csapatukkal együtt – lehajolnak és megcsókolják a sort, eredetileg nem is az IndyCarból eredt.
1996-ban Dale Jarrett kezdte a sort a NASCAR Brickyard 400 elnevezésű versenyén, és bár a szokás nagyon népszerű lett a stock car mezőnyben, az Indy 500-ra hét év késéssel, húsz éve érkezett meg, amikor Gil de Ferran ünnepelt így.
A verseny, ami külön szótárat érdemel: az Indy 500 különleges kifejezései
A második világháború után egyszerre több szokás is kezdődött, az 1946-os versenyen hangzott el először a „Back Home Again” című dal, méghozzá James Melton előadásában.
Szintén ugyanabban az éven hangzott el először a híres mondat: „Gentlemen, start your engines” avagy „Uraim, indítsák be a motort!”. Az azóta szállóigévé vált mondatot Wilbur Shaw pályatulajdonosnak köszönhetjük, de utódai is hozzátettek az Indy 500 legendájához.
A közvetlenül őt követő Tony Hulman például öt év után a dal utolsó sorai alatt, felesége javaslatára kezdte el a lufieregetés hagyományát, a világjárványt követően azonban környezetvédelmi okokra hivatkozva ez a tradíció nem tért vissza.
Szintén Hulman idején létesült a pályabírók csapata, ami eleinte egy kényelmetlen sötétkék gyapjú egyenruhát hordtak. Ezt szépen fokozatosan felváltotta a ma is használatos rövidujjú sárga ing, ami 1975-től díszeleg úgy, mint a gárda hagyományos, kizárólagos uniformisa.
Az Indy 500 több, mint egy verseny, ilyenkor az egész város felpezsdül és fesztiválhelyszínné alakul át. A versenyt megelőző napon 1957 óta minden évben (kivéve a COVID alatt) két kilométer hosszú parádé is zajlik.
A pályán lévő hangulatért pedig két dolog is felelős: egyrészt a skótdudások, akiket – ki más, mint – Hulman hívott meg először a versenyre 1963-ban. Onnantól a Gordon Pipers elnevezésű együttes megkapta a Gasoline Alley [Gázolaj Sikátor, az Indianapolis Motor Speedway egyik beceneve] jelzőt is a neve elé.
Egészen másfajta hangulatot generál a pályán belül az első kanyarnál kialakított Kígyóverem, azaz a Snake Pit, ahol mindennel foglalkoznak, csak a versennyel nem. A hírhedt helyen esőben iszapbirkózást is megfigyeltek több esetben, 1980-ban pedig egy Jeep állt fejre a zónában, ami egy ember életét követelte. A megnövekedett biztonsági intézkedéseknek köszönhetően azonban folyamatosan csökkent a rendbontók száma, a partihelyszín pedig előbb átköltözött a négyes kanyarhoz (Snake Pit II), majd a hármashoz (New Snake Pit), és ma már főleg koncertekről híres.
Azért a nézőket így sem kell félteni, a rántotthúsos szendvics mellett a versenyre kilátogatók „nemzeti itala” a sör maradt, így továbbra is partihangulat uralkodik a környező kempingekben és a lelátókon.