Bőven nagypapakorú már az az Indy 500, amin utoljára kevesebben indultak 33-nál. Idén ez necces volt, de 75 év után sem szakadt meg a sorozat.
Tegnap kiderült az, hogy idén is megvan a válasz a kulcskérdésre: lesz minimum 33 induló az Indy 500-on. Ez végül a DragonSpeed és a Cusick koprodukciójában induló Stefan Wilson lesz. Miután a tradicionális 33 fős mezőny is csak szűken jött össze, a dolgok jelenlegi állása szerint nem lesz Bump Day. Így az időmérő egyben a rajtsorrendet is meghatározza.
Éledező világ a háború után – az 1947-es Indy 500
Az utolsó verseny, amikor ez a létszám nem jött össze, az 1947-es Indy 500, akkori nevén 31st International 500-Mile Sweepstakes volt. Ezzel a versennyel kezdődött az 1947-es AAA Championship-szezon, de már az előző évi Indy 500-győztes, George Robson nélkül. Robson a szeptemberi Atlanta 100 során szenvedett halálos balesetet, George Barringerrel egyetemben.
A háború után újjáéledő amerikai autóversenyzés legfőbb versenye nem múlt el botrányok nélkül. Az American Society of Professional Auto Racing, vagyis az ASPAR tagjai bojkottal fenyegették a versenyt a szerintük nem megfelelő pénzdíjazás miatt. Miután az AAA nem engedett a követeléseiknek, ők végül tényleg nem indultak. Ezzel máris kiesett egy jelentős szelete a legjobb amerikai versenyzőknek, a május 8-i nevezési határidőkor 35 autót neveztek.
Ez még akkor sem volt végleges létszámnak tekinthető, ugyanis ezen a május nyolcadikai nevezési listán kilenc autó még versenyző nélkül szerepelt, 13 további pedig totális újoncnak számított.
A 115 mérföld/órás minimum kvalifikációs sebességet ráadásul május 28-ig csak 28 versenyző tudta megugrani. A szervezők figyelmeztetése alapján ez a nap volt az utolsó, amely a mezőny rendelkezésére állt a kvalifikáció biztosítására. Az utolsó kvalifikáló Duke Dinsmore volt, de már ő is csak jelentős harcok árán tudta elérni, hogy elismerjék kvalifikációja tényét.
Hogy szégyenszemre ne 28 autóval rendezzék az azévi Indy 500-at, a szervezők még egy napot a mezőny rendelkezésére bocsátottak, május 29-én Mel Hansen és Emil Andres is elérte a minimum követelményt az induláshoz.
Hősies, de ki nem fizetődő küzdelem
Szívszorító sztori volt Billy Devore-é, akinek május 28-án nem jött össze a kvalifikáció az Indy 500-ra. Csapata nem adta fel, és éjszakába nyúlóan, majd a kvalifikáció napján is megfeszített tempóban dolgozott azért, hogy Devore eljusson a verseny napjáig. Az autó felkészítésének még csak abban a reményben vágtak neki, hogy hátha lesz még lehetőség a kvalifikációra, ez a hír végül aztán hivatalossá is vált.
A csapat garázsa nagyságrendileg 10 kilométerre volt a pályától. Az útnak 20 perccel az extra (mai szóval) időmérő befejezése előtt vágtak neki. Az istálló még rendőri kíséretet is kapott a pályáig. Mivel azonban csak este hét előtt két perccel értek oda, Devore-nak már nem nyílt lehetősége arra, hogy kiharcolja az indulást.
Az indulók
A második világháború az amerikai autósportot is rendesen megtépázta, így mindössze egyetlen korábbi győztes, Mauri Rose képviseltette magát a versenyen. Rose az első sor külső széléről vághatott neki a versenynek, végül 1941 után megszerezte második győzelmét.
Másodikként az a Bill Holland zárt, aki bár csak a harmadik sorból indult, a 200-ból 143 kört ő töltött az élen. Holland végül 1948-ban ismét második lett, majd 1949-ben ért fel a csúcsra. A rutinos, ekkor már 37 éves Ted Horn az első helyről indulva végül harmadikként futott be, de már három perces hátrányban. Ő a legjobb eredményét még 1936-ban érte el, amikor második volt.
Nem jött össze a verseny Cliff Bergere-nek, aki bár másodikként rajtolhatott, versenye mindössze 62 körig tartott. Végül, mivel a szabályok ezt lehetővé tették neki, átült Herb Ardinger autójába, és negyedikként intették le. Bergere 1932-ben és 1939-ben szerepelt a legjobban, mindkétszer harmadik volt.
Másodszor volt ott a mezőnyben Tony Bettenhausen, akit ekkor végül tizennyolcadikként értékeltek. Bettenhausen 1951-ben AAA-bajnoki címet ünnepelhetett, 1955-ben pedig második lett az Indy 500-on.
A mezőny egyetlen külföldije, a belga Charles Van Acker 24 kör után esett ki. A 40. körben Shortly Canton halálos balesetet szenvedett.
Az 1947-es Indy 500 végeredménye
| Poz. | Rajthely | # | Versenyző | Körök | Körök az élen | Idő/Különbség |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 3 | 27 | Mauri Rose | 200 | 34 | 4:17:52.17 |
| 2 | 8 | 16 | Bill Holland | 200 | 143 | -32.12 |
| 3 | 1 | 1 | Ted Horn | 200 | 0 | -3:00.38 |
| 4 | 4 | 54 | Herb Ardinger | 200 | 0 | -6:40.35 |
| 5 | 10 | 7 | Jimmy Jackson | 200 | 0 | -8:00.48 |
| 6 | 20 | 9 | Rex Mays | 200 | 0 | -12:16.33 |
| 7 | 14 | 33 | Walt Brown | 200 | 0 | -36:59.30 |
| 8 | 28 | 34 | Cy Marshall | 197 | 0 | -3 kör |
| 9 | 23 | 41 | Fred Agabashian | 191 | 0 | -9 kör |
| 10 | 27 | 10 | Duke Dinsmore | 167 | 0 | -33 kör |
| 11 | 7 | 58 | Les Anderson | 131 | 0 | -69 kör |
| 12 | 17 | 57 | Pete Romcevich | 168 | 0 | Olajfolyás |
| 13 | 30 | 3 | Emil Andres | 150 | 0 | Gyújtás |
| 14 | 15 | 31 | Frank Wearne | 128 | 0 | Baleset |
| 15 | 9 | 47 | Ken Fowler | 121 | 0 | Tengely |
| 16 | 18 | 46 | Duke Nalon | 119 | 0 | Szelep |
| 17 | 12 | 42 | Roland Free | 87 | 0 | Baleset |
| 18 | 25 | 29 | Tony Bettenhausen | 79 | 0 | Váltó |
| 19 | 6 | 25 | Russ Snowberger | 74 | 0 | Olajnyomás |
| 20 | 16 | 52 | Hal Robson | 67 | 0 | Kardáncsukló |
| 21 | 2 | 18 | Cliff Bergere | 62 | 23 | Szelep |
| 22 | 22 | 8 | Joie Chitwood | 51 | 0 | Váltó |
| 23 | 5 | 24 | Shorty Cantlon | 40 | 0 | Halálosbaleset |
| 24 | 26 | 43 | Henry Banks | 36 | 0 | Olajfolyás |
| 25 | 19 | 66 | Al Miller | 33 | 0 | Gyújtás |
| 26 | 13 | 14 | George Connor | 32 | 0 | Üzemanyag-folyás |
| 27 | 29 | 38 | Mel Hansen | 32 | 0 | Kizárva |
| 28 | 21 | 15 | Paul Russo | 24 | 0 | Ütközés |
| 29 | 24 | 44 | Charles Van Acker | 24 | 0 | Ütközés |
| 30 | 11 | 53 | Milt Fankhouser | 15 | 0 | Lefulladás |