Most, hogy az Indy 500 első hetének végéhez érünk, érdemes összeszedni, mi mit jelent a versennyel kapcsolatban.
Az Indianapolis 500 a világ egyik leghíresebb versenye, az oválpályás futamok közül az egyik legnagyobb presztízzsel bíró összecsapás. 1911 óta rendezik meg, és aki a Monacói Nagydíj és a Le Mans-i 24 órás mellett ezt is megnyeri, elhódítja az autósport tripla koronáját. Ez eddig egyetlen embernek, a kétszeres Forma-1-es világbajnok Graham Hillnek sikerült.
Az Indy 500 egy tekintetben másfajta maraton, mint például Le Mans, hiszen nem egy nap, hétvége vagy hét alkotja magát az eseményt, hanem – legalábbis névlegesen – egy hónapot szánnak a felvezetésre. A „Month of May” (avagy májusi hónap) tradíciója már az első versenyen, 1911-ben elkezdődött, ugyanis május 1-jén nyitották meg a pályát gyakorlásra a nevezni kívánó versenyzők számára.
Így a helyi kisebb csapatok, vagy éppen a tengerentúlról érkező gárdák már korábban be tudtak rendezkedni, és nem kapkodással, hanem felkészüléssel tölthették a verseny előtti napokat.
Mióta az IndyCar a korábbi F1-es vonalvezetés ráncfelvarráson átesett verzióján is tart egy versenyt, két héttel az Indy 500 előtt kezdődik a program Indianapolisban.
A futam előtti hétvégén, két részletben rendezik meg az időmérőt szombaton és vasárnap, a csapatok viszont csak előtte, pénteken tekerik fel a motort az időmérős beállítások tesztelésére, ezért nevezik ezt a napot Fast Fridaynek, avagy „gyors pénteknek”. Addig a hét során viszont már nem kevesebb, mint öt szabadedzést rendeznek, a csapatoknak tehát rengeteg idejük van a megfelelő beállítások megtalálására (az idén egy nappal később kezdődött a gyakorlás, ugyanis eső mosta el a hétfői napot.)
Miért probléma az eső?
Az oválokon sokkal nagyobb a sebesség, mint az épített pályákon, ilyenkor pedig rengeteg energia megy át a slick gumikon. Ha közben a vizes aszfalttal is meg kellene birkózniuk, csak néhány körig bírnák, és utána elkopnának. Erre már viszonylag korán rájöttek, ezért nem rendeznek versenyt, illetve megállítják a körözést, amint elered az eső.
Eddig mindössze háromszor fordult elő, hogy meg kellett szakítani az Indy 500-a eső miatt, és emiatt több napon át tartott a 200 körös verseny.
Már bekerülni sem egyszerű
A visszatérő és újonc pilóták korábban is tesztelhetnek, hogy megkapják az engedélyt a kvalifikációra. Az idei két „visszatérő újonc” közül Katherine Legge már korábban teljesítette az „alapszintet”, RC Enerson pedig közvetlenül az első szabadedzés előtt, az újoncok eligazítása [Rookie Orientation Programme] során lépte át ezt a küszöböt.
Az első hét végén tehát a legfontosabb fegyvertényt a négykörös tempó jelenti. Ez elsőre furcsán hangozhat, de az Indy 500 kvalifikációján négy teljes, egyhuzamban teljesített kör átlagsebessége (az oválokon nem másodpercekben, hanem átlagsebességben mérik egy-egy versenyző teljesítményét) alapján rangsorolják a pilótákat.
Különbség a legtöbb versenyhez képest, hogy egyszerre csak egy autó van pályán az időmérő közben, hogy a szélárnyékozás ne befolyásolja az eredményeket.
A szombati edzésen mindenkinek legalább egy lehetősége van gyorskör(öke)t futni. Az első próbálkozást kisorsolt sorrend alapján teljesítik, utána pedig sorba kell állni a versenyzőknek a bokszutcában, ha javítani akarnak. Ilyenkor egyes és kettes sort alakítanak ki, amelyek közül az egyes elsőbbséget élvez, azaz, aki ide áll be, hamarabb pályára léphet, viszont ezzel bevállalja, hogy bármit is tesz, a korábbi eredménye mindenképpen törlődik. A második sorból próbálkozók ezzel szemben javíthatnak, de ha nem sikerül, megmarad a korábbi átlaguk.
Az első rész után 12-en jutnak tovább a következő szakaszba, és 6-an az utolsó körbe [Firestone Fast Six], hogy végül megmérkőzzenek a pole pozícióért. ahogy ez az IndyCar futamain lenni szokott. De erre már vasárnap kerül majd sor.
Emellett a 30. helynél lejjebb végzőknek is meg kell mérettetniük vasárnap [Last Chance Qualifying/utolsó esély] a legjobb 12 mellett, így az Indy 500 előtti vasárnap több szempontból is izgalmakat szolgáltat, de teljesen más előjellel.
Egy 1934-ben hozott szabály alapján 33 autó vehet részt minden évben az Indy 500-on, mivel így „férnek el a pályán” a versenyzők. Átlagban így 400 láb (122 méter) jut mindenkinek a másfél mérföld (2,4 km) hosszú oválon.
A legjobb 30-on kívül végzett versenyzőknek így vasárnap magára a versenyre való bejutás a tét abban az esetben, ha több, mint 33 nevező van. Idén 34-en neveztek, így egy versenyző már a verseny előtt egy héttel üres kézzel távozik az Indy 500-ról a Bump Day-nek [kihullás nap] is nevezett napon.
A vihar előtti csend
Az időmérő hétvégéjét egy viszonylag csendes hét követi „csak” két szabadedzéssel, így jut idő a verseny előtti interjúkra, szponzori megjelenésekre és ünnepségekre, amik mind az Indy 500 felvezetéséhez tartoznak.
A futam előtti nap a Carb Day elnevezést kapta, miután a kezdeti időkben a csapatok ekkor végezték el a karburátor [tehát a benzin és levegő elegyítésének] finomhangolását az 500 mérföldes megmérettetésre.
Magát a versenyt a kezdetekben mindig május 30-án, a háborús áldozatoknak dedikált Memorial Dayen [Emlékezés Napján] tartották attól függetlenül, hogy a hét melyik napjára esett. Kivéve, amikor vasárnapra esett az ünnep, ilyen esetben áttolták a versenyt hétfőre.
1971-ben az Emlékezés Napját áttették május utolsó vasárnapjára, és ezt a verseny is követte, 1974-ben. Emiatt a mai napig kevesebbszer rendeztek Indy 500-at vasárnap, mint a hét többi napján.
Az egyetlen kivétel, amikor nem követték ezt, a koronavírus miatt volt, 2020-ban, három éve ugyanis augusztusra tették át a versenyt.
