Amerika nagy bajnokságai közül kettő is az „Egyesült Államok Monacójának” is nevezett helyszínen folytatja majd a menetrendjét.
A motorsport egyik nagy kérdése a pályák helyéhez köthető. Az egyértelmű, hogy elő kell segíteni, hogy a szurkolók élőben is nézhessék a versenyt, sok legendás pálya – bárhol is legyen található – magához vonzza az tömeget. A Nürburgringre például – hiába már nem F1-es helyszín – továbbra is rengetegen látogatnak ki, és nem csak versenynapokon.
Az újabb pályáknak azonban nincsen akkora hírnevük, és – mint minden nagyobb sportesemény szükséges hozzá egy nagyobb infrastruktúra. Pár éve a Francia Nagydíjon okozott problémát az, hogy a pálya környéki utak egyszerűen nem tudták lebonyolítani a forgalmat.
Emiatt a 70-es években egyre népszerűbbé váltak az utcai versenyek, ezzel megoldották a közönség problémáját, azonban az utak minősége sok esetben hagyott kivetnivalót maga után. Rengeteg helyszín került le nemcsak az F1, de világ összes sorozatának térképéről mindössze pár év után.
De mitől is lett különleges Long Beach?
Ehhez képest kész csoda, hogy az egyik ilyen pálya – ha nem is változatlan állapotban, de – megmaradt, köszönhetően a közeli világváros, Los Angeles gazdasági hatásának. Köszönhetően a több, mint 40 év alatt ikonikussá váló kikötői környezetnek, az Egyesült Államok Monacójának is nevezik a versenyhelyszínt.
A Shoreline Drive görbe célegyenese, és a hajtúkanyarok azonnal ikonikussá tették a helyszínt, de az azóta történt átalakításokkal sem veszett el a pálya bája, a követlenül a pálya mellett lévő szökőkút például viszonylag új, mégis különleges részévé vált a pályának.
Az F1-es éra egyik legemlékezetesebb pillanata talán John Watson máig álló rekordja, aki a 23. helyről tudta megnyerni az utolsó versenyt 1983-ban.
A „Nyugat-Amerikai” Nagydíjat követően – ahogy később a detroiti F1-es verseny esetében is történt – a CART folytatta a hagyományokat a városban, és eleinte a két Andretti dominálta az eseményt. Mario már F1-es versenyt is nyert, azóta is ő maradt az egyetlen, aki ezzel a duplával büszkélkedhet. Fia, Michael pedig két versenyét 16 (!) év különbséggel nyerte meg.
Utánuk azonban a helyszín rekordere, Al Unser Jr. vette át a gyeplőt, aki hat győzelemig meg sem állt. Rajta kívül az F1-es karrierrel is rendelkező versenyzők közül sokan tudtak diadalmaskodni a pályán, többek között a paralimpiai bajnok Alex Zanardi, Juan Pablo Montoya, a Chanp-Car egyedüli bajnoka, Sébastien Bourdais vagy az Indy 500 újonc győztese, Alexander Rossi.
Az utóbbi években pont a verseny kezdetén sikeres Andrettiék csapata dominálta a helyszínt, már ami az IndyCart illeti. Ugyanis 2007-től a sportautók is csatlakoztak Long Beach versenyhétvégéjéhez, ami ezzel tényleg az egyik legrangosabb eseménnyé nőtte ki magát az Egyesült Államokban.
Az ő versenyük különlegességét az adja, hogy a naptár két leghosszabb versenye (a 24 órán át tartó Daytona és a 12 órás Sebring), után egy sprintfutamot tartanak egy – az előbbiektől merően eltérő – pályán. Mondhatni, elég szokatlan látvány a nagy autókat egy ilyen szűk utcai pályán, de az óceán túloldalán nagy hagyománya van ennek is.
Bourdais mindent beleadott a Long Beach-i győzelem érdekében