1926-ban ezen a napon született Pat Flaherty, az Indy 500 1956. évi győztese, aki a nagy sikere mellett a különleges mintázatú sisakjáról maradt emlékezetes.
Flaherty 1946-ban kezdte az autóversenyzést roadsterekkel, ahogy sok más klasszis is abban az időben. Néhány év múlva már rendszeresen megjelent Indianapolisban, de 1955-ig kellett várni, hogy a nagyközönség felfigyeljen rá, ezt a 10. helyével, valamint a következő időszakban aratott futamgyőzelmekkel érdemelte ki.
Nem mintha kisebb villanásai ne lettek volna a legendás oválhelyszínen, hiszen 1950-ben szintén 10.-ként intették le, 1953-ban 11 kört az élen is töltött, egy alkalommal pedig a 4. helyről esett ki.
Mindazonáltal nem sokon múlt, hogy a legfényesebb sikere elmaradjon: az 1956-os verseny előtt hatalmas eső zúdult a pályára, rengeteg víz állt meg rajta. A szervezőknek nem csak ezt kellett eltakarítani, rendbe kellett hozniuk a dagonyás belső füves részt, valamint az elárasztott szervizalagutakat. Éjt nappallá téve végül sikerrel jártak és az eredeti tervek szerint megtarthatták a futamot.
Flaherty pályacsúccsal szerezte meg az első rajthelyet, ebben segítette az erre az évre lefektetett új aszfalt is. A 200 körös távnak azonban főleg a második felét töltötte az 1. pozícióban, kezdetben ugyanis nagy csatába bonyolódott másokkal. Később sikerült kényelmes előnyt felépítenie, és a legnagyobb frász a célvonal átszelése után jött rá: másodpercekkel azt követően elszakadt egy vezeték a gázpedál-vezérlésében, vagyis ha mindez pár pillanattal előbb történik, bukja a győzelmet.
Celebrating 40 days away from the 105th Running of the #Indy500 presented by @GainbridgeLife with our 40th winner: Pat Flaherty.#INDYCAR | #IsItMayYet pic.twitter.com/unbZkTCscU
— Indianapolis Motor Speedway (@IMS) April 20, 2021
Lehet, hogy a sisakja hozott neki szerencsét? Flaherty ugyanis jellegzetesen egy négylevelű lóherét használt mintaként rajta. Ártani biztos nem ártott, pedig a zöld színt sokan balszerencsésnek tartják, aminek az eredetéről az egyik teória az, hogy pár évszázada a zöld árnyalat eléréséhez arzént használtak, ami természetesen mérgezővé válhatott a mindennapi használati tárgyakon.
Érdekesség, hogy a különleges rózsaszín festésű győztes autót nem is Flahertynek szánták, hanem az előző évi győztesnek, Bob Sweikertnek, aki szerződési viták miatt távozott a csapattól. A legnagyobb újítás az volt, hogy jelentősen csökkentették a tömegét magnéziumtartalmú elemek bevonásával, és ezt Flaherty ügyesen és látványosan kihasználta, egy korabeli tudósítás szerint olyan kemény kormánymozdulatokat tett, hogy az oválon a bal első kerék rendszeresen elemelkedett az aszfalttól.
Az Indy 500-on aratott győzelmét egy újabb követte egy milwaukee-i hosszú távú viadalon, aztán augusztusban balesetet szenvedett egy murvás versenyen és súlyosan megsérült a karja, a lóherés sisak ekkor már nem segített. Ez két évre partvonalra tette, de a visszatérésekor rögtön újra nyert. Később már csak szórványosan ült versenyautóba, és meglepő területen foglalta el magát: galambversenyeken vett részt, azaz az általa képzett madaraknak kellett minél gyorsabban megtennie meghatározott távokat. A hírek szerint itt is szép sikereket ért el.
Az utolsó éveiben tüdőtágulással küzdött és 2002. április 9-én hunyt el.