Immáron 11 éve, hogy elment az IndyCar történetének egyik legnépszerűbb bajnoka, Dan Wheldon, miután Las Vegasban halálos balesetet szenvedett.
Dan Wheldon 1978-ban született brit autóversenyző volt, és az IndyCar 2000-es éveinek egyik, ha nem a legnépszerűbb versenyzője, kétszeres Indy 500 győztes (2005, 2011), és egyszeres IndyCar bajnok (2005).
Marcus Simmons, az Autosport című brit autóversenyzői magazin szerzője Wheldonról azt mondta, hogy „olyan ember, aki megtestesítette az amerikai álmot megvalósító, az ‘Újvilágba’ bevándorolt ember ideálját.”
Bár volt egy pimasz és magabiztos személyisége, „pimaszsága mégis szerethetővé” tette, Maurice Hamilton újságíró megjegyezte, hogy Wheldont sokan „odaadó családapának látták, akit mélyen tiszteltek és mindenki szeretett, annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert pimaszul öntudatos volt, és ügyesen ápolta az imázsát.”
Karizmája, humorérzéke és melegszívűsége a rajongók és a média kedvencévé tette, annak ellenére, hogy Angliában nem sokan ismerték, mivel a Forma-1 az ország legnépszerűbb autóverseny-sorozata, és az IndyCar csak mellékszerepet játszik mellette.
Nagy kihívás, Wheldon volt a bátor vállakozó
Randy Bernard, az IndyCar Series vezérigazgatója október 16-án a Las Vegas Motor Speedway-re kihívást állított egy versenyző elé.
A szezon elején még egy nemzetközi autósport szupersztárnak ajánlott fel óriási pénznyereményt, azonban miután mindenki visszalépett az utolsó pillanatban, Dan Wheldon került a középpontba, aki 2011-ben nem futott teljes szezont az IndyCarban, viszont megnyerte az Indy 500-at.
A kihívás így változott: Az 5 millió dolláros nyereményt egyenlő arányban osztanák el egy versenyző és egy véletlenszerűen kiválasztott rajongó között, ha a versenyző a rajtrács végéről nyerne.
Wheldon az edzéseken frusztrált volt amiatt, hogy az autója több mint 3 mph (4,8 km/h) sebességgel lassabb volt a többieknél, és úgy érezte, nehéz lesz a mezőnyben maradnia, ha a probléma nem oldódik meg. A brit versenyző volt az ABC versenyen belüli riportere is, és a bemelegítő körök alatt a csatorna kommentátorcsapatának részeként beszélt a versenyen való részvételéről és az IndyCarról.
A pálya egyszerűen túl gyors volt az autóknak, és túl könnyedén lehetett 3-an, vagy 4-en egymás mellett menni. A pilóták aggódtak is emiatt, és megbeszélték, hogy óvatosak lesznek az első körökben.
A baleset
A 200 körös verseny 11. körében azonban megtörtént a baj. A baleset akkor kezdődött, amikor James Hinchcliffe-nek Wade Cunningham nekiment.
Wheldon a 24. helyen állt, és a pálya bal oldalán haladt 224 mph (360 km/h) sebességgel, hogy megpróbálja elkerülni az összetorlódást és a repülő törmeléket, valamennyire elkezdett lassítani, pontosan 165 mph (266 km/h)-re, azonban ez sem volt elég, és Kimball autójának bal hátsó kerekének ütközött, ami feldobta őt az égbe. Körülbelül 99 méter repült a levegőben, majd a kerítésbe csapódott.
Wheldon autója a jobb oldali kerítésoszlopnak ütközött – ráadásul nem az autó aljával, hanem a tetejével. Az oszlop pont a pilótafülkét találta el, és Wheldon sisakjának jobb oldali alsó részébe csapódott, esélye sem volt túlélni.
A versenyt leállították, és nem is indították újra. A megrendült mezőny egy 5 körös tiszteletautózást tartott Wheldon emlékére.
Két nappal a halála után a Dallara Wheldon tiszteletére nevezte el az új IndyCar karosszériáját, amelyet a 2012-es évtől kezdett el használni a széria. A DW12-t, úgy tervezték, hogy megakadályozza a sok hasonló balesetet, ami Wheldon halálát is okozta.
A DW12 mai napig használatban van az IndyCarban, és Wheldon emlékét viszi tovább az utókor számára.