csütörtök, április 25, 2024

A korábbi F1-es helyszín legendája, ami a mai napig tovább íródik

Dátum:

Megosztás:

Amerika nagy bajnokságai közül kettő is az „Egyesült Államok Monacójának” is nevezett helyszínen folytatja majd a menetrendjét.

- Reklám -

A motorsport egyik nagy kérdése a pályák helyéhez köthető. Az egyértelmű, hogy elő kell segíteni, hogy a szurkolók élőben is nézhessék a versenyt, sok legendás pálya – bárhol is legyen található – magához vonzza az tömeget. A Nürburgringre például – hiába már nem F1-es helyszín – továbbra is rengetegen látogatnak ki, és nem csak versenynapokon.

- Reklám -

Az újabb pályáknak azonban nincsen akkora hírnevük, és – mint minden nagyobb sportesemény szükséges hozzá egy nagyobb infrastruktúra. Pár éve a Francia Nagydíjon okozott problémát az, hogy a pálya környéki utak egyszerűen nem tudták lebonyolítani a forgalmat.

Emiatt a 70-es években egyre népszerűbbé váltak az utcai versenyek, ezzel megoldották a közönség problémáját, azonban az utak minősége sok esetben hagyott kivetnivalót maga után. Rengeteg helyszín került le nemcsak az F1, de világ összes sorozatának térképéről mindössze pár év után.

Az F1-es autók visszatérnek Long Beachre

- Reklám -

De mitől is lett különleges Long Beach?

Ehhez képest kész csoda, hogy az egyik ilyen pálya – ha nem is változatlan állapotban, de – megmaradt, köszönhetően a közeli világváros, Los Angeles gazdasági hatásának. Köszönhetően a több, mint 40 év alatt ikonikussá váló kikötői környezetnek, az Egyesült Államok Monacójának is nevezik a versenyhelyszínt.

A Shoreline Drive görbe célegyenese, és a hajtúkanyarok azonnal ikonikussá tették a helyszínt, de az azóta történt átalakításokkal sem veszett el a pálya bája, a követlenül a pálya mellett lévő szökőkút például viszonylag új, mégis különleges részévé vált a pályának.

Az F1-es éra egyik legemlékezetesebb pillanata talán John Watson máig álló rekordja, aki a 23. helyről tudta megnyerni az utolsó versenyt 1983-ban.

Acura Grand Prix of Long Beach
Fotó: Chris Jones/Penske Entertainment

A „Nyugat-Amerikai” Nagydíjat követően – ahogy később a detroiti F1-es verseny esetében is történt – a CART folytatta a hagyományokat a városban, és eleinte a két Andretti dominálta az eseményt. Mario már F1-es versenyt is nyert, azóta is ő maradt az egyetlen, aki ezzel a duplával büszkélkedhet. Fia, Michael pedig két versenyét 16 (!) év különbséggel nyerte meg.

Utánuk azonban a helyszín rekordere, Al Unser Jr. vette át a gyeplőt, aki hat győzelemig meg sem állt. Rajta kívül az F1-es karrierrel is rendelkező versenyzők közül sokan tudtak diadalmaskodni a pályán, többek között a paralimpiai bajnok Alex Zanardi, Juan Pablo Montoya, a Chanp-Car egyedüli bajnoka, Sébastien Bourdais vagy az Indy 500 újonc győztese, Alexander Rossi.

Az utóbbi években pont a verseny kezdetén sikeres Andrettiék csapata dominálta a helyszínt, már ami az IndyCart illeti. Ugyanis 2007-től a sportautók is csatlakoztak Long Beach versenyhétvégéjéhez, ami ezzel tényleg az egyik legrangosabb eseménnyé nőtte ki magát az Egyesült Államokban.

Az ő versenyük különlegességét az adja, hogy a naptár két leghosszabb versenye (a 24 órán át tartó Daytona és a 12 órás Sebring), után egy sprintfutamot tartanak egy – az előbbiektől merően eltérő – pályán. Mondhatni, elég szokatlan látvány a nagy autókat egy ilyen szűk utcai pályán, de az óceán túloldalán nagy hagyománya van ennek is.

Bourdais mindent beleadott a Long Beach-i győzelem érdekében