A kultúrák összemosása kifizetődött a NASCAR-nak

A NASCAR-nak volt egy „ha megépíted, akkor jönni fognak” pillanata az L.A. Memorial Coliseumban. A nézők pedig jöttek.

Szemmel láthatóan sikeres volt az iparág kockázatvállalása, hogy jóval több mint, 1 millió dollárt költöttek egy ideiglenes helyszín kiépítésére a legendás helyszínen.

Az egyetlen szürke (mert feketének nem is lehetne nevezni) folt az egész eseményen a második vigaszági előfutam volt, ahol hatalmas ütközések, és káosz alakult ki.

A főverseny azonban inkább egy átlagos Martinsville Speedway-i naphoz hasonlított, néhány koccanással és sértődéssel. Más volt, de mégis szórakoztató.

A létesítmény más részein is érezhetően vidáman teltek az órák. Bár a pontos nézőszámot nem hozták nyilvánosságra (a Los Angeles Times szerint közel 60 000-en voltak jelen), a hely majdnem színültig megtelt.

Ez jóval több, mint amennyit a Daytona International Speedway – amely 1979 óta adott otthont a Clashnek – az utóbbi időben fel tudott mutatni.

Ami a legfontosabb, hogy a jegyvásárlók nagy százaléka korábban nem vett részt versenyen, de az érdeklődésüket ez az őrült ötlet épp eléggé felkeltette ahhoz, hogy adjanak egy esélyt a dolognak.

A hangulat élénk volt, a szurkolók a szokásos módon kifütyülték Kyle Busch-t, odakint pedig hosszú sorok kígyóztak a versenyzők és csapatok termékeit értékesítő árusítóhelyeken. A NASCAR az Egyesült Államokban a Twitteren is az első helyen szerepelt – írja Kelly Crandall, a Racer újságírója.

Mindenki jól szórakozott

A vasárnap a szórakoztatásról szólt, valami új és a megszokottól eltérő dologról. Ebben a tekintetben a Coliseum teljesítette a kívánalmakat.

A Pitbull és Ice Cube koncertjei alatt a tömegről készült kamerafelvételek azt a látszatot keltették, hogy jól érzik magukat a nézők, és a versenyzők is izgatottak voltak, hogy a környék sztárjai kijöttek, és megtapasztalhatták a NASCAR hangulatát.

Egy előszezoni bemutató futamhoz képest, amelynek célja a figyelem felkeltése volt, nehéz kritizálni azt, ami történt.

Nem, ez nem egy tipikus vasárnap délutáni NASCAR-futam volt. Nem is ez volt a terv. Azok, akik ezt el tudták fogadni, és képesek voltak félretenni az előítéleteiket, jól érezték magukat.

A NASCAR világossá tette, hogy a Clash ezen verziója miről szól, és ennek érdekében tettek mindent. Nagynevű sztárok, koncertek, egy show-ra épített pálya, és egy olyan formátum, amely értékessé tette még a futamra való bejutást is.

Gondoljatok bele: nincsenek pontok, így nem árt, ha jól szórakozunk.

A koncepció bevált, és a NASCAR illetékesei most tanulmányozhatják, hogy megpróbálják megismételni akár jövőre ugyanezen a helyszínen, akár máshol.

Tagadhatatlan, hogy a versenyszezon kezdete körül másfajta felhajtás van, mint ami általában zajlik. Sajnálom, de a Clash at Daytona egyszerűen nem volt elég, amikor a legtöbben mindig a szanaszét tört versenyautókra tudtak csak koncentrálni.

Fenntartásokkal kell kezelnie a jövőbeli lehetőségeket a NASCAR-nak

A Coliseum koncepciója működött. Ismerjétek el a NASCAR munkáját, és ünnepeljétek meg a sportág egy izgalmas napját, ahol a beszédtémák nagyrészt pozitívak voltak.

De ez egy olyan koncepció is, amely a jövőre nézve némi visszafogottságot igényel.

Csodálatra méltó, hogy a NASCAR továbbra is olyan elképzeléseken dolgozik, melyek teljesen felborítják a normát, de ez nem történhet meg állandóan.

Bár mindannyian szeretünk jól szórakozni, el kell ismerni, nem nézhet ki minden versenyhétvége így.

A Clash azért működött, mert teljes mértékben a szórakoztatásra támaszkodott, és nem volt hatással a teljes bajnokságra.

Ennek így kell lennie. Egy olyan formátumnak, ahol épp annyi pályán kívüli tevékenység van, mint autó a pályán, egyszeri, hype-nak szánt eseménynek kell lennie, hogy aznap a sportágra vonzza a tekinteteket.

A NASCAR szerencséjére a Coliseum ezt megtette, és nem volt az a balesetveszélyes, gusztustalan látványosság, amire egyesek számítottak.