Egyre több Európából érkező pilóta köt ki amerikai sorozatokban, és nagyon hasonló az, amit elsőként említenek az Egyesült Államokkal kapcsolatban: más a kultúra. Utána esetleg hozzáteszik, hogy kevésbé feszélyezett a környezet, és minden sokkal lazább, mint az F1 végletekig beszabályozott világában.
Általában egy teszt az első találkozás apropója, ami merőben más, mint az európai gyakorlások. Szinte az összes bajnokság betiltotta az egyéni teszteket, helyette az egész mezőnyt csődítik egyszerre a pályára, a szezon előtt és után. Talán csak a pilóták karrierjének kezdetén, az F4-es szinte van erre lehetőség, amennyiben a pénz a kezdő versenyző rendelkezésére áll.
Tehát, aki sok év után találkozik ilyesmivel, hogy csak pár csapat „lézeng” a pályán Amerika legrangosabb bajnokságaiból, furcsának találhatja a helyzetet. Ez persze nem azt jelenti, hogy kevésbé profi munka folyna a színfalak mögött.
A másik nagy különbség pedig a pályában rejlik. Míg Európában az egyre növekvő igényeknek megfelelően rengeteg garázs épült, és a csapaok is motorhome-mal érkeznek, addig az Egyesült Államokban a „pit road” teljesen máshogy néz ki.
Sehol egy garázs, a téglalap alakú kijelölt hely mögött csak egy alacsony betonfal van, emögött van a felszerelés verseny közben. Azontúl hátrébb egy ideiglenes sátorban, vagy a csapat kamionjában tárolnak mindent, mert a régi építésű pályák belsejében nincs hely az egyébként F1-es csapaok esetében szokványos óriási motorhome-oknak.
Első benyomásként talán leginkább az alsóbb sorozatokra hasonlít az európai pilótáknak az IndyCar világa. Hogy emiatt kevésbé lenne kemény a munka, ami a versenyzőkre vár? Nem igazán, csak teljesen más.