NASCAR, IMSA, Daytona, Talladega: mind olyan név, amely megdobogtatja az az amerikai autósportok kedvelőinek szívet, és mind olyanok, amelyek talán soha nem jöttek volna létre Bill France Sr. nélkül. Az egyszerű benzinkutasból lett sportvezetőt egész életében az autóversenyzés iránti vonzalma mozgatta, ez által lett az apja autóját elkötő fiatalból a NASCAR elnöke. Az éppen 114 éve született legenda életét talán Ken Martin, a NASCAR történelmével foglalkozó szakember foglalta össze a legjobban: „az ő története maga az amerikai sikertörténet”.
William Henry Getty France Sr. (ekkor még az öregbítő jelző nélkül) 1909. szeptember 26-án született Washington D.C.-ben, egy évvel a Ford T-modell megjelenése után. Ez az úttörő konstrukció jelentős mérföldkövet töltött be a fiatalember életében: 16 éves korában apja T-modelljét lopta el, hogy az akkori szokásoknak megfelelően egy deszkákkal borított pályán versenyezhessen. A verseny közben valakinek feltűnt, hogy az egyik pilóta minta még túl fiatal lenne, és kérdőre vonta Billt, hogy miért nincs az iskolában, mire ő csak annyit felelt: „jobban szeretem az autókat, mint az iskolát”. Ezt az attitűdöt később sem tagadta meg: a középiskolát félbehagyva autószerelőnek állt. A váltás senkit nem érhetett váratlanul, hiszen az iskolában a 195 centiméteres magassága miatt „Big Bill” becenevet kapó France már a korai éveitől kezdve a mai benzinkutak elődeinél töltötte minden szabadidejét.
Today, we remember NASCAR legend Bill France Sr., who was born on this day in 1909. pic.twitter.com/XAiPagseUK
— NASCAR (@NASCAR) September 26, 2017
Daytona mindig is az amerikai autóversenyzés egyik központjának számított. A város hosszú, egyenes és lapos strandja a gyorsulási rekordok megdöntésére tett kísérletek első otthona volt. Az autógyártók és az általuk felbérelt őrültebbnél őrültebb pilóták folyamatosan a sorsot kísértették a homokos strandon, és ez Big Bill figyelmét sem kerülte el. 1935-ben családjával elhagyta Washington D.C. városát és pár átmeneti állás után megnyitotta saját javítóműhelyét a floridai város szívében.
Billnek nem volt szerencséje a Daytonába való költözés időpontjával, mivel a sebesség megszállottjai pont ekkor költöztek át a Utah állambeli kiszáradt sós tavak medrébe, hogy ott feszegessék tovább határaikat, Daytonában ezután csak a hétköznapi értelemben vett versenyzés maradt. 1936-ban rendezték meg például azt az elhíresült körülbelül 400 kilométer (250 mérföld) hosszú versenyt, ahol Bill France is rajthoz állt. Az utcai használatra gyártott autókkal folyó versenyen Bill az ötödik helyet szerezte meg, de ami ennél is fontosabb, hogy a szervezők számára az esemény óriási kudarcot és pénzügyi veszteséget hozott. A pénzügyi háttér egy részét a turizmust fellendíteni kívánó város állta, amely a fiaskót látva kiszállt az autósportból.
Itt még (balról a második) versenyzőként, 1940-ben, a daytonai utcai verseny előtt
Ami mások számára a kudarcot, Big Bill számára a lehetőséget jelentette. A legnagyobb szereplők kiszálltak a helyi versenyszervezésből, és így jutott lehetőséghez a fiatal autószerelő. 1938-ban már az általa szervezett autóverseny zajlott a strandon, ami számára már a második alkalommal profitábilis lett. Az egyre gyakoribbá váló megmérettetések sorát a második világháború szakította félbe. Billt alkalmatlannak minősítették a hadviselésre, így a háború alatt is Daytonában maradhatott, ahol a helyi hajógyárban dolgozva vette ki a részét a háborúból, míg felesége igazgatta saját benzinkútjukat.
A harcok végeztével Bill ott folytatta, ahol korábban abbahagyta, és már 1946-ban hat futamot rendezett a Daytona Beachen, egy évvel később pedig már dirt ovál pályákra is szervezett versenyeket. 1947 azonban ezen kívül is nagy dolgokat tartogatott Bill számára, hiszen nemcsak, hogy megnyitotta saját dirt ovál pályáját, az Occoneechee Speedway-t, de ekkor hozta létre a NASCAR elődjének tartott szervezetet is. Ez volt a NCSCC, vagyis a National Championship Stock Car Circuit, aminek szervezésében még az alapítás évében egy 24 futamból álló bajnokságot tartottak.
Verseny az Occoneechee Speedway-en, 1951-ben
Big Bill ekkor vonult vissza véglegesen, mint pilóta, hogy minden idejét a felmerülő problémák megoldásának szentelhesse. Erre szükség is volt, hiszen a nagy érdeklődés mellett botrányok is övezték a frissen elindult széria első évét. Több alkalommal megtörtént, hogy az adott verseny promótere még a futam leintését megelőzően elhagyta a helyszínt, és magával vitte az aznapi bevételt. A kifizetetlen pilóták zúgolódását csak növelte, hogy egyes szabályokat a különböző helyszíneken máshogy értelmeztek, illetve egyes versenyek végeredményét tekintve a korrupció gyanúja is felmerülhetett az emberben.
Bill France azonban nem engedte, hogy munkájának gyümölcsét ilyen gyorsan tönkretegyék, ezért 1947. december 14-re tanácskozásra hívta az egyes pályák promótereit és több más érdekeltet. A helyszín talán nem is lehetett volna más, mint a „sebesség szülővárosa”, avagy Daytona Beach. A színes társaság a Streamline Hotelben gyűlt össze, és február 21-én célhoz is értek: létrehozták a National Association for Stock Car Auto Racing nevű szervezetet, vagyis a NASCAR-t.
A szervezet első elnökének Bill France-t választották, és az első versenyre is gyorsan sor került került, hiszen azt még az egyesület bejegyzése előtt hat nappal megtartották a már korábban megénekelt homokos tengerparton. Az első hivatalosnak tekinthető futamot 1949. június 19-én rendezték, az Észak-Karolinában található Charlotte Speedway-en. A salak borítású oválra házilag felkészített szériaautók gurultak ki, és az esemény Bill France nagy megelégedésére óriási sikerrel zárult, hiszen a 13 000 fős nézőtér teljesen megtelt. A sorozat ismertsége kilőtt, és gyorsan terjeszkedni is kezdett: 1950-ben már az első aszfaltborítású oválpályán tartott versenyre is sor került. Ezt a ma is jól ismert Darlington Raceway-en rendezték meg, amelyet tulajdonosa az Indy 500 nagy sikerét látva alig két év alatt húzott fel.
A NASCAR sikere megkérdőjelezhetetlen volt, azonban Bill France még többre vágyott. Az 1950-es években a daytonai fordulót még mindig a korábban is használt részben a strandon, részben közutakon futó pályán rendezték meg. A pálya azonban több problémát is okozott Big Bill számára. A legfontosabb ezek közül talán az volt, hogy nem igazán lehetett megoldani, hogy csak a fizető vendégek élvezhessék a műsort, és ez veszteséget termelt a szervezők számára. Ezenkívül a strand elkezdett beépülni hotelekkel, amelynek a tulajdonosai nem mindig nézték jó szemmel az előttük elszáguldó autókat. Ezeket a problémákat megoldandó Bill 1953-ban egy új superspeedway létrehozását jelentette be. Ez lett a mára legendássá nemesedett Daytona International Speedway. A négy kilométer (2,5 mérföld) hosszú pálya építése hat évig zajlott, 1959. február 22-én pedig elkezdődött az első Daytona 500, amelyet a legendás Lee Petty fejezett be az első helyen.
Az első Daytona 500 rajtja
Bill France a későbbiekben egy másik neves pálya építése körül is bábáskodott, hiszen nélküle nem állna a Talladega Superspeedway sem. Big Bill a kezdetektől egészen 1972-ig a NASCAR elnöke maradt, lemondása után fia, Bill France Jr. vette át tőle ezt a posztot. Az idősebb Bill azonban ezek után sem távolodott el az autósporttól, hiszen az ő közreműködésével született meg a NASCAR modern éráját megalapozó szponzori megállapodás egy dohánygyártó céggel – ami többek között véglegesen száműzte a salakos borítású pályákat a sorozatból –, illetve az IMSA létrehozásából is kivette a részét.
Az autók Bill France magánéletében is fontos szerepet játszottak: 21 éves volt, amikor anyját fuvarozta el egy korházba az ott tartózkodó rokont látogatni. Itt találkozott a nála 5 évvel idősebb Anne Bledsoe ápolónővel, akivel alig három hónap randizás után összeházasodtak. Két évvel később megszületett első gyermekük: Bill France Jr. 1933-ban látta meg a napvilágot, majd 1944-ben második gyermekük, Jim France is világra jött.
Big Bill felesége támogatása és segítsége nélkül a NASCAR-t sem tudta volna ilyen sikeresen vezetni. A kezdeti időkben Anne igazgatta a sorozat pénzügyeit, miközben férje a versenyeket szervezte. 2015-ben a sorozat sikerességének érdekében tett munkájának elismeréseként Anne Bledsoe-t is beválasztották a NASCAR Hírességek Csarnokába férje mellé. Anne 1992. januárjában hunyt el, és talán semmi sem mutatja jobban kapcsolatuk erősségét, mint az a tény, hogy Bill France alig öt hónappal felesége halála után vesztette el az Alzheimer-kórral vívott csatáját.