A huligán cukrosbácsi – Kyle Busch élete és munkássága

A modernkori NASCAR egyik, ha nem a legmegosztóbb személyisége nemrég megszerezte pályafutása 60. Kupás győzelmét. Ennek apropójából megnézzük, hogyan vált a fiatalabbik Busch testvér azzá a versenyzővé, akit ma ismerünk.

A kezdetek

A 90-es évek elején a Nevada állambeli Las Vegas környéki versenypályákon két mindenre elszánt, és tehetség híján egyáltalán nem lévő testvérpár tűnt fel. Míg Kurt 1992-ben, 14 éves korában kezdett versenyezni, addig Kyle már sokkal fiatalabban megtapasztalta az autózás élményét.

A fiatalabbik Busch testvér először 6 éves korában a családi birtokon vezetett először járművet. Pontosabban csak félig-meddig, ugyanis Kyle annyira kicsi volt még, hogy nem ért el a lába a családi garázsban megbúvó gokart gázpedáljáig, így azt apja, Tom kezelte, míg a kis Kyle a kormányt tekergetve ismerkedett a géppel.

Nem sokkal később a törpeautókkal versenyző Kurt „csapatfőnöke” lett, majd mikor elég idős lett, a bátyja nyomdokaiba lépve ő is elkezdte tevékenyen hajszolni az autóversenyző álmokat.

Kyle versenyzői karrierje 13 évesen, 1998-ban kezdődött. Az Amerikában nagy hagyományokkal bíró Legends Carokkal, azaz a ’30-as, ’40-es évek amerikai autóinak 5/8 arányban kicsinyített modelljeivel rótta a köröket pályafutása első 3 évében, mely során 65 alkalommal ünnepelhetett győzelmet.

2001-ben már Late Modellekkel versenyzett, a következő évben pedig, miután betöltötte a NASCAR nemzeti szériáinak alsó korhatárának számító 16 éves kort, a NASCAR Truck szériában is bemutatkozhatott.

A fiatalabbik Busch testvérnek ugyan az a Jack Roush adott lehetőséget, aki akkor már 2. éve dolgozott együtt Kurttel, Kyle pedig rögtön bebizonyította, ő sem volt rest kétszer sorba állni, mikor a tehetséget osztogatták. Már rögtön első versenyén, 2001. augusztus 3-án, Indianapolisban a 9. helyet szerezte meg, a szezon végén pedig hazai versenyén ezt az eredményt meg is tudta ismételni.

Második versenyén, a Chicago Motor Speedwayen kis híján ennél nagyobb siker is összejött, nem sokkal a verseny vége előtt azonban kifogyott az autójából az üzemanyag, így az első helyről volt kénytelen pitbe hajtani.

Már 16 évesen szabályt módosítottak miatta

Busch a 2001-es szezon 24 versenyéből 6 futamon vett részt, a hetedik, a szezonzáró fontanai futam azonban egy igencsak érdekes közjáték miatt maradt ki a programból. A széria ugyanis közös hétvégét tartott a CART sorozattal, mely ugyancsak a szezon utolsó versenyét hirdette meg a 2 mérföldes D oválra. A CART futam főszponzoraként azonban a Marlboro dohánygyár tevékenykedett, a helyi szabályok pedig tiltották a 18 éven aluliak számára a részvételt a dohánymárkák által támogatott eseményeken. Az első edzést követően Kyle-nak így kénytelen-kelletlen haza kellett mennie, és a televízióból végig néznie, ahogy a helyére beugró Tim Woods III a 25. helyen viszi célba autóját.

Az esetet követően a NASCAR, elkerülve a hasonló kellemetlenségeket, a minimum korhatárt 18 évre növelte, így Busch a következő évet főként tanulmányai befejezésére szentelte. E mellett azért néhány ARCA futamon is elindult, mintegy felkészülés gyanánt a 2003-as évre.

2003 május 2-án Kyle Busch betöltötte a 18-at, 3 héttel később így már semmi nem akadályozhatta meg abban, hogy a Charlotte-i Lowe’s Motor Speedwayen megejtse Busch szériás (ma Xfinity) debütálását. A bemutatkozás olyannyira jól sikerült, hogy a szezon végén a Kupa sorozatot megnyerő Matt Kenseth mögött a második helyen ért célba.

A mindössze 7 futamra nevező Busch az augusztusi, Darlington-i futamon is közel állt a győzelemhez, ott azonban csapattársa, Brian Vickers állt első sikerének útjába.

Csapata, a Hendrick Motorsport a szezonzáró hétvégén, Homestead-ben úgy döntött, nem a Busch-ban, hanem a királykategóriában indítja fiatal tehetségét, a bemutatkozás azonban végül elmaradt. A futam előtti ellenőrzésen ugyanis fennakadt a 60-as rajtszámú Chevy, az autót pedig nem tudták a helyszínen szabályos állapotba hozni, így végül, akárcsak 2 évvel korábban a Truck szériában, ismét rajta kívül álló okok miatt maradt le egy szezonzáróról.

Az első teljes szezon, az első bajnoki dobogó

A fiatal Busch teljesítménye meggyőzte Rick Hendricket, aki 2004-re teljes szezonos szerződést ajánlott a Busch szériás csapatnál. Még mielőtt bármi félreértésre okot adnánk, a szériát támogató Busch sörgyár és a Las Vegas-i Busch család közt az égvilágon semmi kapcsolat nincs. Ahogy azt mondani szokás, a hasonlóság csupán a véletlen műve. A 2004 május 14-i történések azonban már koránt sem írhatók a véletlen számlájára.

Az addig 4 rajtelsőséget és ugyanennyi top 5-ös helyezést elérő Busch több alkalommal is közel állt már a győzelemhez, a Richmond-i versenyhez hasonló futamban azonban még nem volt része. a 250 körös versenyen mindössze 15 olyan kör volt, melyen nem ő állt az élen, és a legfontosabb, utolsó körben is ő tudta átszakítani elsőként a célvonalat. Az utolsó métereken végig tapadt rá Greg Biffle, aki azonban nem tudott mit kezdeni a bombaformában versenyző Busch-sal. Kyle ezt követően a szezon során még 4 győzelemnek örülhetett, az utolsó futamokon pedig még a bajnoki címre is meg volt az esélye.

A trófeát azonban végül egy másik újonc, Martin Truex Jr. hódította el, aki 6 győzelme mellé további 11 top 5-ös eredményt is hozott. A bajnoki párharc végül az utolsó előtti futamon, Darlingtonban dőlt el, ahol Kyle Busch a verseny korai szakaszában balesetbe keveredett, így Truex egy 4. hellyel is magabiztosan húzta be a végső győzelmet.

2004-ben végre összejött a Kupás debütálás is. elsőként hazai pályán, Las Vegas-ban mutatkozhatott be, és bár 9 versenyéből 3 alkalommal már a kvalifikáción elvérzett, Rick Hendrick az Xfinity-s sikereket látva úgy döntött, teljes szezonos lehetőséget ad a következő évre.

Nem kellett sokat várni az első győzelemre

A 2005-ös szezon első két versenyén nem szerepelt túl fényesen Busch. Daytonában egy baleset miatt csak a 38., Fontanában pedig csak a 23. lett. A Las Vegas-i futamon azonban végre meg tudta mutatni, mire is képes valójában. Kyle-t egyedül Jimmie Johnson tudta megverni, a még mindig csak 19 éves Busch pedig hazai pályán a második lett.

A győzelemre sem kellett végül sokat várni, nyár végi fontanai versenyen ugyanis egy Green-White-Checkered befutót követően győzni tudott. A sikert még az év végén, Phoenixben meg tudta ismételni, és végül a bajnoki összesítésben a 20. helyen végzett.

Úton a rekordgyőzelmek felé

Busch nemcsak a Kupában, de az alsóbb kategóriákban is elkezdte szép számmal termelni a győzelmeket. A 2007-es szezon végére már 6 Truck, 11 Busch és 4 Kupa győzelem állt a neve mellett, ráadásul abban az évben a Kupa sorozat bajnoki címéért is harcban volt. A rájátszásbeli hektikus szereplésének köszönhetően végül csak az 5. lett összesítésben, azonban ez is addigi legjobb eredményét jelentette.

A szezon végén azonban Busch és Hendrick útjai azonban különváltak. Rick Hendrick ekkoriban Dale Earnhardt Jr.-t szemelte ki, akinek már puszta jelenléte óriási extra bevétellel kecsegtetett a rajongói termékek értékesítésének okán. Ha anyagilag tán be is jöttek a számítások, sportszempontból Hendrick Úr élete egyik legnagyobb hibáját követte el. Ugyanis míg Earnhardt a következő 5 évben mindössze egyetlen, üzemanyagspórolós Michigan-i győzelmet tudott szállítani, az időközben a Joe Gibbs Racinghez igazoló Busch számolatlanul ontotta magából a sikereket.

Csak 2008-ban megháromszorozta addigi Kupás sikereinek számát, a rá jellemzően gyenge véghajrá azonban végül megfosztotta a bajnoki küzdelem esélyétől. Busch a következő éveket is hasonló formában versenyezte végig, sorozatos balhéi miatt azonban sosem vált közönségkedvenccé.

Rowdy, Wild Thing és a többiek

Az évek során Kyle Busch számos becenévre szert tett, melyek tökéletesen leírják a pályán tanúsított viselkedését.

A Rowdy, azaz Huligán becenév már pályafutása korai szakaszában ráragadt, hisz már akkor sem volt rest olykor a sportszerűség határait sem átlépni, ha egy-két extra pozíciószerzésről volt szó. Ráadásul a pályán tanúsított magatartása mellett a pálya szélén látott akciói is hagytak némi kívánnivalót maguk után.

A korai évei galádságait összegző „Rageaholic” című videó tökéletesen szemlélteti a fiatal Busch habitusát, legnagyobb botrányait azonban a teljesség igénye nélkül, írásban is megpróbáljuk összefoglalni.

Kyle Busch vs. Dale Earnhardt Jr.

Édesapja okán Dale Earnhardt Jr. hosszú éveken keresztül a NASCAR legnépszerűbb versenyzőjeként róhatta a köröket, így a rajongók minden ellene elkövetett csínyt a tettes legmélyebb utálatával jutalmaztak. Még akkor is, ha épp rajongásuk tárgya útjára a dominókat.

A 2007-es Kansas-i LifeLock 400-on talált először egymásra a két versenyző. Az akkor még a családi csapatnál versenyző Earnhardt a hátsó egyenesben telibe találta Busch autójának hátulját, mely következtében Busch versenye véget is ért.

A törlesztésre a megfelelő alkalmat 2008-ban a Richmond-i versenyen találta meg, amikor alig 2 körrel a vége előtt falba rakta az addig vezető Earnhardtot. A rajongók hangos fújolással vették tudomásul az esetet, melytől ezt követően még hosszú éveken át zengtek Amerika különböző versenypályáinak lelátói. Nemúgy, mint pár hónappal később, mikor ugyancsak Richmondban, fordított előjellel zajlottak le ugyan ezek az események. A két autó összeütközése ekkor már sokkal inkább örömmámort váltott ki, semmint vérmes füttykoncertet.

Kyle Busch vs. Ron Hornaday Jr.

Nem sűrűn fordul elő, hogy egy másik széria futamán történt incidens miatt eltiltson valakit a Kupás versenyzéstől a NASCAR, Buschnak azonban ezt is sikerült elérnie. Történt ugyanis, hogy a 2011-es Texas-i Truck futamon Kyle Busch annyira elvesztette a fejét egy őt ért sérelem miatt, hogy sárga zászló alatt, fél körig maga előtt tolva Ron Hornaday autóját, padlógázzal beletette a falba a bajnoki címért hajtó riválisát. A történetnek több különlegessége is van. Egyrészt Hornaday mozdulataiban egy pillanatnyi szándékosság sem volt, másrészt Busch szinte sértetlen autóval megúszta az incidenst. Arról már nem is beszélve, hogy az új szabályok miatt Busch pontokat sem szerezhetett, így teljesen kívülállóként avatkozott bele jelentősen a bajnoki harcba.

Az eset miatt nemcsak a Truck versenyről, de az egész hétvégről kizárták, így nem indulhatott el a vasárnapi Cup futamon sem. E mellett a szervezet 50.000$ megfizetésére is kötelezte, valamint a szezon végéig próbaidőre helyezte.

Harmincon túl sokat változik az ember

Bár szent bálvány sosem lett, és valószínűleg sosem lesz Kyle Buschból, az elmúlt évtized közepétől kezdve sokkal kevésbé a botrányairól, és inkább a sikereiről hallunk. 2015-ben pályafutása lenagyobb mélypontját követően sikerült felállnia és begyűjtenie addigi legnagyobb sikerét.

A Daytona 500-at megelőző Xfinity futamon ugyanis egy óriási balesetet szenvedett. A pálya belső oldalát szegélyző betonfalnak csapódva kettős lábtörést szenvedett, mely jóidőre a partvonalon kívülre kényszerítette. A visszatérésre csak a május végi Coca Cola 600-on kerülhetett sor, így a szezon harmadát kihagyva tudta csak megkezdeni szereplését az akkor már 30. évét betöltő Busch.

A NASCAR nem sokkal korábban bevezetett szabályainak értelmében a bajnoki címért csak az a versenyző küzdhet, aki a szezon összes versenyére érvényes nevezést ad le, egészségügyi okok miatt azonban a szervezet ez alól felmentést adhat. Így tettek Busch esetében is, aki így azzal a tudattal, vághatott neki a küzdelmeknek, hogy egy esetleges győzelemmel ő is ott lehet a bajnoki véghajrában.

Ennek megfelelően a visszatérése utáni 5. futamát, a Sonoma-i Road versenyt meg is nyerte, majd végül Kentuckyban, New Hampshire-ben és Indianapolisban is győzni tudott. A bajnoki véghajrá így a Joe Gibbs Racing 18-as autójának szereplésével kezdődhetett meg, melyben Busch sosem látott konzisztenciával szállította a jobbnál jobb eredményeket. Az utolsó előtti bajnoki selejtezőkör mindhárom futamát a legjobb 5-ben zárta, így a legnagobb esélyesként várhatta a szezon utolsó futamát.

A másik három bajnokesélyes közül Busch-nak Kevin Harvickkal kellett a leginkább megküzdenie, akit szinte egész versenyen maga mögött tartva, magbiztos előnnyel gyűrt le. Így pályafutása 34. futamgyőzelme mellé egy bajnoki cím is járt, melyet a sorozat történetének egyik legnagyobb felzárkózását követően tudott bezsebelni.

Busch ezt követően 2016-ban is harcban volt a győzelemért, akkor a döntő futamon azonban mindössze a 6. helyen zárt, majd a 2017-es 2., valamint a 2018-as 4. helyét követően ismét csak egy hajszállal maradt le a győzelemről.

Zsinórban 5. bajnoki döntőjén aztán 2019-ben ismét győzni tudott, így 4 évvel és 22 futamgyőzelemmel később egy második bajnoki címet is bezsebelt.

A legendás Richard Petty nyomdokaiban

Idő közben nemcsak a Kupában, de az Xfinityben és a Truckban is ontotta a sikereket. Utóbbiban 2019-ben összehozta első tökéletes szezonját, hisz mind az 5 versenyt meg tudta nyerni, amelyen elindult. Az elmúlt években amúgy sem volt ritkán látott vendég a Truck futamok után a Victory Lane-en. 2009 óta futott 122 versenyéből ugyanis 52 alkalommal győzni tudott, további 21-szer pedig a legjobb 5-ben zárt.

Ezt a remek teljesítményt egy hasonlóan veretes Xfinity eredménysorral sikerült megfűszereznie, melynek köszönhetően 2019 tavaszára eljutott Richard Petty 200 győzelmes rekordjának a közelébe.

A rekordbeállításra végül a fontanai Cup versenyen került sor, de persze kissé a körte-alma szituációnak hathat a két rekord összehasonlítása. Petty ugyanis mind a 200 győzelmét a királykategóriában szerezte, amely azonban akkoriban nem ritkán 50-60 versenyt is lefutott egy szezonon belül. A mostani 36 versennyel számolva szinte lehetetlennek tűnik ezt a rekordot megdönteni, a három nemzeti szériát összeadva azonban hasonló méretű naptárakat lehet összehozni, mint annak idején a Hőskorban.

Tény, ami tény: Busch eljutott a 200 NASCAR győzelemig, melyre rajta kívül, Petty-t leszámítva soha senki nem volt képes. Sőt! Az azóta eltelt 3 évben még tovább növelte sikereinek a számát, mely a Bristol-i dirt versenyt követően immár 223-ra hízott.

Apropó Bristol. Kyle Busch 60. Kupa sikerével egy újabb Petty rekordot állított be. A Las Vegas-i ugyanis immár zsinórban 18. olyan szezonját tapossa, melyben legalább 1 győzelmet el tudott érni. Ha pedig 2023-ban is sikerrel vesz a 36 akadályból legalább 1-et, az örökranglista abszolút élére ugorhat.

De hol lesz a végállomás?

Kyle Busch 36 évesen tulajdonképp mindent elért, amit egy NASCAR versenyző elérhet. Több, mint 200 futamgyőzelem, 2 bajnoki cím, mindez röpke 20 év alatt. Nagy kérdés, hogy meddig tarthat a lendület, és mikor érzi majd úgy, hogy lassan a versenyzés mellett más dolgokat is előtérbe kéne helyezni.

Korábban azt nyilatkozta, ha eléri 100. Xfinity győzelmét, felhagy a középső kategóriás indulásokkal. A tavalyi Nashville-i győzelmét követően sikerült is elérnie ezt a számot, és bár utána a szezon során betervezett 2 futamát még teljesítette (és láss csodát, meg is nyerte), eddig be is tartotta ígéretét.

A Kupás visszavonulást azonban egyelőre még nem tervezi, és látva azt, hogy például Mark Martin 50 évesen még pályafutása csúcsán volt, Richard Petty pedig anno 47 évesen szerezte utolsó győzelmét, nem kizárt, hogy akár még egy évtizednyi pályafutás is előtte állhat. És mennyi mindent érhet még el Busch ez alatt az idő alatt? Egy biztos, a legnépszerűbb versenyző díjra, töltsön még akárhány szezont is el a szériaautózás csúcskategóriájában, maximum aukciókon pályázhat.