A Racer.com cikkében részletesen olvashatunk arról, mennyi keresnek az IMSA, és az IndyCar versenyzői.
Mielőtt rátérnénk az NTT IndyCar Series-re, először az IMSA WeatherTech SportsCar Championshipre és annak öt osztályára koncentráljunk, amelyek közül háromban profik és amatőrök versenyeznek (GT Daytona, LMP2 és LMP3), kettőben pedig a gyári vagy magas szintű független programokban részt vevő profi pilóták dolgoznak (DPi és GTD Pro).
„A GTD-ben mindig lesznek kiugró értékek. Az alsó határ kb. 80 000 dollár, a felső kb. 225 000 dollár” – mondta egy csapattulajdonos. „Az átlag középen van, inkább a 150 000-160 000 dolláros tartományban.”
Egy másik csapatfőnök azt mondta: „Nem sokan keresnek 250 000 dollár felett. Van néhány nagyobb szerződés, talán két-három profi, akik nagyköveti szerepet töltenek be egy gyártónál, így ők elérhetik a 325 000, talán 350 000 dolláros fizetést.”
Az IMSA GTD kategóriája a GT3-as szabályok szerint épített, sorozatgyártású versenyautókat használ, amelyeket különböző autógyártók – Acura, Audi, BMW, Lamborghini, Porsche stb. – értékesítenek a Pro-Am versenyeken.
2022-től kezdődően már nem találkozhatunk majd GTE kategóriával, melyet a GTD Pro vált fel. Itt ugyanazokat a GT3-as autókat használják majd, mint a GTD, de gyári és privát csapatok is részt vesznek majd benne, illetve adott lesz a lehetőség arra is, hogy egy alakulat teljesen profi versenyzői gárdával álljon majd ki.
A prototípus versenyzők viszik a prímet
„A GTLM pilóták rendelkeztek a legmagasabb fizetéssel, de most már a DPi versenyzők átvették a vezetést. És az LMDh ezt megint meg fogja változtatni” – mondta egy másik, neve elhallgatását kérő személy.
Az LMP2-ben – a legmagasabb Pro-Am prototípus osztályban – a legtöbb profi keresete átlagosan 200 000 és 300 000 dollár között van.
És elérkeztünk az IMSA végéhez, a gyártókban gazdag DPi kategóriával, amely 2023-ban válik majd az új hibrid, LMDh osztállyá.
„300 – 400 000 dolláros szerződésekről beszélünk” – mondta egy olyan személy, aki a DPi versenyzői szerződéseket szokott nyélbe ütni. „Ha ennél többet akarsz elérni, akkor egy elég komoly „neves” versenyzőnek kell lenned. Ez az összeg akár 500.000 dollárra is rúghat.”
Az újonc, az átlag, és a bajnok, az IndyCar-ban
A számok alapján az IMSA-ban sokkal több munkalehetőség van a profik számára. Az IndyCar 24-26 teljes munkaidős hellyel, és ebből talán 15 olyan csapattal, amely a szponzorációhoz nem kötődő feltételek nélkül fizet a versenyzőinek.
Mivel sok vezető versenyzője jóval a 40-es éveiben jár, a fizetéssel járó üléseket nehéz megszerezni.
„Három féle szerződés létezik” – mondta egy tulajdonos. „Újonc szerződés, az átlagos szerződés, és legfelsőbb szint, aki egy felismerhető sztár, esetleg bajnok.”
„Az újoncok, akik valószínűleg az Indy Lightsból érkeznek, 250 000-300 000 dollárt kapnak, és talán még egy szponzort is hozhatnak, és némi pénzt is kereshetnek az üzleten.”
„Az átlagos szerződéssel rendelkező versenyzők 800 000 és 1 000 000 dollár közötti összeget kapnak. A csúcson pedig körülbelül nyolc olyan versenyző van, aki több mint 2 000 000 dollárt keres. Talán egy vagy kettő közülük 3.000.000 dollár feletti fizetést kap.”
Profi versenyzőnek lenni határozottan többet fizet, mint a legtöbb állás, de a kockázatok, és a kiadások (biztosítások, alapellátások) miatt csak a felsőbb réteget lehet gazdagnak tekinteni. Míg a Forma-1 és a NASCAR elitje a saját repülőgépével repül a versenyekre, addig az IndyCar és az IMSA legjobbjai bérlik azokat, vagy abban reménykednek, hogy a csapattulajdonosuktól kapnak meghívást.
Más idők jártak, amikor a CART féle IndyCar sorozat a csúcson volt, és néhány versenyző fizetése megközelítette az évi nyolc számjegyű összeget.
Ne felejtsük azonban el, hogy ekkor még voltak dohány és alkohol reklámok, illetve a nagyáruházaknak is több pénze volt szponzorációra. Az ilyen szerződések már csak egy elfeledett korszak szép emlékei maradtak.