Az 1970-ben bemutatott Superbird a Plymouth válasza volt a Charger Daytonára, amelyet a Dodge az előző évben kínált.
Csakúgy, mint majdnem azonos testvérét, a Superbirdöt is kifejezetten a NASCAR számára fejlesztették ki, így a vállalatnak homologizációs célokból közúti változatot is kellett kínálnia – írja az Auto Evolution.
A Charger Daytonával ellentétben, amelyből 503 darab készült, ami éppen elég volt a homologizációhoz, a Plymouth Superbird csaknem 2000 példánya került ki a gyárból.
A tényleges szám rejtély. Míg a legtöbb szakértő egyetért a valamivel több mint 1900 darabos gyártási számmal, egyes források szerint a Plymouth akár 2700 darabot is összeszerelt.
Ettől függetlenül úgy gondolják, hogy ma több mint 1000 Superbird létezik, ami egyenesen lenyűgöző, tekintve, hogy a Superbirds milyen gyors és extrém volt az 1970-es évek elején. De természetesen nem mindegyikük van forgalomban.
Míg a Superbirds ritkán bukkan fel roncstelepeken, sok ilyen autót évtizedek óta pajtákban tárolnak, és restaurálásra van szükségük ahhoz, hogy újra használhatóvá váljanak. Másrészt, jó néhányat közülük már felújítottak, és most Concours-kész példányokként élnek tovább, amelyek díjakat nyernek az autókiállításokon.
Aztán itt van a Superbirds legritkább fajtája: a restaurálatlan túlélők. Nem tudom, hány ilyen van még, de azt tudom, hogy ez a Corporate Blue a létező legszebb restaurálatlan 1970-es Superbird.
A Jennings Wing Car kollekció része, amely több Plymouth Superbirds-t és Dodge Charger Daytonát is magában foglal.
Ez a Superbird a Corporate Blue színben készült, egy különleges megrendelésre készült árnyalatban, amelyet Richard Petty NASCAR versenyzőnek választott színe ihletett.
Igen, ezt az árnyalatot inkább Petty Blue néven ismerik, de a hivatalos neve akkoriban Corporate Blue volt.
És már a szín is egy nagyon ritka klasszikussá teszi ezt az 1970-es Superbirdet. A becslések szerint ugyanis mindössze 50 autó készült ebben a különleges árnyalatban.
Mi tehát ennek az autónak a története, és hogyan élt túl sértetlenül több mint öt évtizedet?
Nos, eredetileg Tennessee-ben adták el, és élete első éveiben néhány tulajdonost váltott, de aztán a Wellborn Musclecar Museumban kötött ki.
Arról nincs információ, hogy mennyi időt töltött múzeumi darabként, amíg a Jennings Wing Cars meg nem vásárolta árverésen, de az állapota alapján valószínűleg jó néhány évtizedről beszélhetünk. A kilométerórán is csak 25.000 mérföld (40.234 km) szerepel, tehát nem is nagyon vezették.
A motorháztető alatt a számoknak megfelelő motor a 440 köbcentiméteres (7,2 literes) V8-as típusból származik. Igen, ez a mindenható 426 köbcentis (7,0 literes) Hemi, de ez a 440-es hatcsöves változata. A 375 lóerős alapmotorral ellentétben a Six Barrel 390 lóerővel érkezett. Ez mindössze 35 lóerővel marad el a csúcs Hemi teljesítményétől.
És bár ez nem olyan ritka, mint az utóbbi, a Petty Blue és a 440 Six Barrel kombináció miatt ez az 1970-es Superbird egyike a mindössze 20 épített autónak. És mondanom sem kell, hogy talán egyike annak a maroknyi autónak, amelyik a mai napig fennmaradt.