Több évtizedes tradíció már, hogy az Indy 500 győztese tejet iszik a leintés után. Vagy legalábbis azt locsolja magára. De egészen pontosan miért?

Öt futam telt már el az IndyCar 2022-es szezonjából, a legutóbbit az Indianapolis Motor Speedway road vonalvezetésén Colton Herta nyerte lenyűgöző teljesítménnyel. A ötödik a hónap végén, egészen pontosan huszonkilencedikén, a fő attrakció, az Indy 500 lesz. Amit általában a laikusok is tudni szoktak a verseny körítését illetően, az az, hogy a győztes tejet kap pezsgő helyet, hogy abból igyon, illetve azt locsolja magára és a körülötte állókra. De miért pont tejet? És mikortól? Ki volt a hagyományokkal dacoló sztár?

Az első tejlocsolás

Az 1936-ban megrendezett 24. Indy 500 volt az első, amelyen a Borg-Warner-trófea volt a győztesnek járó díj. Szintén ez volt az első alkalom, amikor a győztes megkapta a biztonsági autót. De amit a győztes Louis Meyer közvetlenül a verseny után tett, az indította el a legszokatlanabb hagyományt.

A manhattani születésű, Los Angelesben nevelkedett Meyer 1936-hoz érkezve már kétszer megnyerte a Indy 500-at. Amikor aztán 1936-ban harmadszor is az élen zárt, mindenkit meglepve írót (angolul buttermilk) kért frissítő gyanánt. Meyer számára ez volt a leginkább tápláló és frissítő ital. Ekkor pedig valami elindult. Egy opportunista marketinges pedig, látva Meyer verseny utáni tevékenységét (nem tudván, hogy az egyébként író, amit iszik), elkezdett megalapozni a tejivás hagyományának.

A tradíció meg is bomlott rövid időre

Az ötlet rövid életűnek tűnt. Amikor ugyanis a második világháború után újraindult a versenyzés, a következő háromszoros győztes Wilbur Shaw, aki ekkor már a pálya elnökeként tevékenykedett, vizet adott a győztesnek. Shaw viszont 1954-ben repülőgép-szerencsétlenségben meghalt, utána pedig a tejivás ötlete újjáéledt az Indy 500-akon. Az Amerikai Tejipari Szövetség ekkor úgy döntött, hogy 400 dollárt ajánl fel a győztesnek és további ötvenet a főszerelőnek, amennyiben a versenyzőt tejivóként mutatják be a Victory Lane-en történő ünneplés során. Ez elég nagy ösztönző volt.

Az Indianapolis Motor Speedway legendás történésze, Donald Davidson így fogalmazott ezzel kapcsolatban.: „A szerencse úgy hozta, hogy az 1956-os győztes Pat Flaherty enyhe kalciumhiányban szenvedett, és rendszeresen ivott tejet. Amellett, hogy egészséges korty vizet ivott a Shaw-kupából, egy egész üveg tejet fogyasztott el, majd kért egy másodikat. A vizet a Shaw-kupában még néhány évig kínálták, míg végül háttérbe vonult, helyet adva a tejnek.”

Renitens legenda

Amióta ez a hagyomány megszilárdult, az egyetlen, tejivást megtagadó Indy 500-győztes nem más, mint Emerson Fittipaldi volt. Emmo 1993-as, második Indy-győzelme után eltolta magától a felkínált tejesüveget, és inkább narancslevet ivott, ezzel népszerűsítve a brazil citrusitalokat gyártó cégeket.

Fittipaldi húzása sokaknál kiverte a biztosítékot. Később állítólag Roger Penske mégis rábeszélte, hogy igyon egy kortyot a tejből. Addigra viszont a kár már megtörtént, és a mai napig vannak rajongók, akik Fittipaldi szemére vetik az epizódot. Egyikük még meg is átkozta a brazilt, ami miatt a leintéshez közeledve, az élen állva balesetet szenvedett!

Fittipaldi belátta, hogy ezzel homokszem került PR-gépezetébe. Végül a pénzt, amelyet a az Amerikai Tejipari Szövetségtől kapott, jótékony célra ajánlotta fel. Azóta sem bátorkodott senki még csak hasonlót sem megkísérelni.

Manapság minden versenyzőt, aki részt vesz a versenyen, a szövetség előzetesen megkérdezi, hogy milyen tejet szeretne inni. Ha pedig valaki esetleg laktózérzékeny, valószínűleg az is minimum kilocsolná a nedűt, miközben a Borg-Warner koszorú lóg a nyakából.