Szinte össze se lehet számolni, hányszor menekült meg a halál torkából az IndyCar egyik csapattulajdonosa, aki a héten töltötte be 88. életévét. Anthony Joseph, közismertebb nevén A. J. Foyt holtversenyben a legtöbbször nyerte meg az Indy 500-at és a Le Mans-i 24 óráson is diadalmaskodott.
Foyt 1961-ben, 1964-ben, 1967-ben és 1977-ben győzött az Indy 500-on, Le Mans-ban pedig 1967-ben. Az amerikai versenyzőlegenda igazi túlélő, és ha valójában egy macska lenne kilenc élettel, talán az összeset eljátszotta volna. A Motorsport.com cikke alapján megmutatjuk, mennyire elképesztően vigyáz rá valaki – hihetetlen, hogy ennyi hajmeresztő eset után folytatta a karrierjét.
A legijesztőbb balesetét egyértelműen 1965-ben szenvedte el a Riverside pályán, ahol elromlottak a sportautójának a fékjei, lecsúszott a pálya melletti töltésen és szaltózott egy hatalmasat. A helyszínre érkező orvos halottnak nyilvánította, és egy másik pilóta, Parnelli Jones mentette meg az életét azzal, hogy mozgást észlelt és kiszedte a szájából a belefúródott földet.
Többek között eltört egy helyen a gerince, aztán egy másik balesetben 1981-ben Michigan-ben a karját, 1983-ban Daytonában két csigolyáját törte el. Utóbbi először fel sem tűnt neki, megnyerte az egyik betétfutamot, másnap ébredt arra, hogy alig tud mozogni. A kartörésénél pedig komoly veszélyt jelentett, hogy amputálni kell a karját, annyira károsodott. A kezelésének egyik módja az volt, hogy sok-sok kilométer hosszan kerítést festett a farmján.
Nyaklevest kapott a győzelmet követelő pilóta a kínos rendszerhiba után
1990-ben máig kiható sérülést szedett össze a Road America pályán: előzés közben elszállt a fékje. „Láttam a lombkoronák csúcsát és éreztem, ez nem olyan lesz, hogy kiszállok az autóból és integetni fogok a közönségnek, ez durva lesz. Az is volt” – mesélte két és fél évtizeddel később az IndyStar-nak, amikor először visszalátogatott a pálya azon pontjára.
Ahogy a bukótéren irányíthatatlanul átszáguldott és megindult a dombos pálya lejtőjén, a feje alig pár méterrel került el egy kősziklát. Fél órán tartott, mire kiszedték a roncsból, majd a kórházban megmentették a bal lábát az amputációtól. Ő maga végig eszméleténél volt a mentés során. „Az orvos mondta, nem adhat több szert, amire azt feleltem repedt szájjal és ajakkal, hogy csak verjen fejbe egy kalapáccsal és vessen véget a szenvedésemnek. Nagyon fájt.” A mozgása emiatt máig nem jött rendbe.
1966-ban nem önmagában egy becsapódás sodorta veszélybe az életét, hanem az, hogy utána kigyulladt az IndyCar-autója Milwaukee–ban, ekkor másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett az arcán, a hátán és a kezén.
Voltak egészen bizarr életveszélyes jelenetei is. 1968-ban a DuQuoin oválpálya közepén a bokszutcában látványosságként kihelyeztek egy oroszlánt, ami valahogy elszakította a kötelét a cölöptől és megtámadta a pont arra járó Foytot. Lefogták a fenevadat, de a pilótát többször megkarmolta, ám ő így is rajthoz állt aznap. 1972-ben a saját autója ütötte el, miután az lángra kapott és kiugrott belőle egy tankolás során, ekkor a lába és a bokája tört el.
A versenypályán kívül is többször kísértette a sorsot, és szerencséje volt, hogy nem otthon érte tragédia. 2005-ben saját farmján támadtak rá gyilkos afrikai darazsak, több mint kétszázszor csípték meg a fejét a felhergelt rovarok, sokkot is kapott. „Még nem rettegtem úgy az életben, mint akkor. Azt hittem, végem lesz” – mondta az esetről.
Két évvel később egy munkagéppel végzett munkálatokat a tava mellett, amikor a jármű súlya beszakította a közel három méter magas töltést és a mély vízbe csúszott, ezt is túlélte. „Reménytelennek éreztem magam, amikor a föld beomlott és a jármű elkezdett lefelé csúszni. Valószínűleg az mentette meg az életem, hogy volt rajta egy acél kalitka, különben összezúzódtam volna. A kalitka azonban a menekülést is megnehezítette, nehezen tudtam kibújni belőle a víz alatt a sok ruhával és a tömzsi lábammal. Kicsit pánikba estem.”
„Valószínűleg sohasem találnak rám, ha nem jutok ki a buldózerből, mert teljesen elmerült a vízben. Nem akartam a partra úszni, mert meredek volt és szőlőtőkék borították, én meg alig kaptam levegőt, miután kimásztam a járműből. Tudtam, túlságosan kimerítene, hogy a nagy hátsóm elvonszoljam oda. De ahogy segítséget hívtam volna, elúszott mellettem egy vízi mokaszinkígyó, ezért őrülten elkezdtem tempózni. 15 perc múlva valaki meghallotta a kiáltásaim és megállt segíteni.”
De élete legelső életveszélyes élménye 15 évesen érte, amikor felborult a csónakjával a tengeren és nyolc órán keresztül kapaszkodott egy bójába, mire kimentették. Barátja nem volt ennyire szerencsés és megfulladt, mert nem viselt mentőmellényt.
Unokája, A. J. Foyt IV. szintén autóversenyző lett, de az IndyCar-ban csak egy dobogóig jutott. Foyt az utolsó két Indy 500 győzelmét a saját csapatával szerezte, amit később elindított a NASCAR-ban és az IndyCar-ban is. Előbbiben 1995-ig versenyzett, utóbbiban még mindig aktív, bár az AJ Foyt Racing-et egy ideje elkerülik a sikerek, 2013 óta egyetlen futamot sem nyertek, sőt Szato Takuma győzelme óta csupán egyszer állhatott a dobogóra valamelyik pilótájuk.